Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910
18 — A főhatóság képviseletében mondotta: Gyöngyösy Bélát gyh. tanácsos. Tisztelt Tanár Úr! Egyházi képviselő tanácsunk nevében atyafiságos érzéssel üdvözöljük tanári beiktatásának ünnepélyén. Ön, tisztelt tanár úr, tanuló ifjúságunknak a reális tudományokba való bevezetésére van hivatva. Nagyfontosságú és szép hivatás ez ép szegény magyar hazánkban, mert nemzetünknek vagyoni gyarapodására, anyagi megerősödésére és ennek segélyével függetlenségünk kivívására egyik főtényező: a reális pályák iránti rokonszenvnek és hajlamnak felébresztése és minél erősebb fejlesztése. Nemcsak tanári kötelességet teljesít, hanem egyúttal magyar nemzeti célt is szolgál a tanár úr, midőn tanítványainál a fogékony gyermek- és fiatalkorban a reális tudományoknak megkedveltetésére törekszik. Ismerve a tisztelt tanár úrnak szakja iránti szeretetét, szép készültségét, rátermettségét és erős kötelességérzetét, bizton reméljük, hogy a tanítást az ifjúság iránti szeretettel párosítva, e törekvését siker fogja koronázni. A mi Istenünk adjon ennek eléréséhez a tisztelt tanár úrnak erőt, egészséget, kitartást és éltesse sokáig! A theologiai intézet képviseletében mondotta: Csifó Salamon dékán. Igen Tisztelt Tanár úr! Kedves kartárs! Nekem jutott a szerencse, hogy a theologiai tanári kar és a theologiai intézet bizottsága nevében életének e fontos, e nevezetes pillanatában szivem egész melegével, lelkem egész őszinteségével üdvözöljem. Fontos, nevezetes e pillanat a tanár úr életében; de fontos és nevezetes ez az unitárius tanártestület, valamint ama szeretett egyházunk életében is, melynek szolgálatára velünk együtt tanár úr is életét, erejét és összes tehetségeit lekötötte. Fontos e pillanat a tanár úrra nézve azért, mert a mai napon állandó mun- kálkodási teret nyert szellemének, lelki és értelmi tehetségeinek érvényesítésére egyházunk kebelében, főgimnáziumunk testületében.
