Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910
19 — Fontos és nevezetes ez időpont a tanártestületre nézve, mely önnek állására való megválasztatását a főhatóságnál — teljes felelőssége tudatának érzetével — javaslatba hozta; és az egyházra nézve, mely reménységét habozás nélkül fűzte és fűzi munkálkodásához s bizalmát — csalódásra nem gondolva — tette kezeibe. Mit hoz a jövő? Nem tudhatjuk. De mikép ön, úgy a tanártestület és — meg vagyok arról győződve — az egyház is a legjobbat hisszük, a legjobbat reméljük. Tisztelt Tanár úr! Ön rendes tanár lett. Sőt több — és ezt soha se feledje — ön unitárius tanár lett. Unitárius tanár! E két szó nálunk sokat jelent. Azt jelenti, hogy zálogba adjuk minden erőnket, minden tehetségünket, egész életünket ama cél és eszme szolgálatának, mely egyházunk egyeteme előtt áll, melyet ez, mint fényes, becses kincset a múltból örökölve, féltve őrizett s a küzdelem- és szomorú helyzetekben is előbbre vinni törekedett. E cél, ez eszme szolgálatára nem elég nekünk egy egyszerű esküt letenni; nekünk ennek érdekében egyéni becsületünket kell — kérés és követelés nélkül — lekötni. Unitárius tanár! E szavak felvilágosodást és szabadságot jelentenek. Azt a felvilágosodást, mely nem zárkózik el a hit- és erkölcsélet terén a tudomány semmi vívmányától, újabb igazságaitól, mert épen a természettudományoktól — melyek tanítására szenteli ön életét — várunk mi sokat a felvilágosítás terén. Hiszen ez tanít meg arra, hogy igyekezzünk megismerni először azt, ami legközelebb áll hozzánk, hogy tiszta ismeretet nyerhessünk arról is, ami távol van, arról is, ami elvont fogalom. A közeli tárgyak vizsgálása, boncolgatása vezet el minket arra, hogy lássunk mindenütt a miénknél egy nagyobb erőt és hatalmat, melyet Istennek nevezünk. És ennek látása, ennek tudása vezet aztán egy oly igazi, tiszta hithez, mely szabályozója összes erkölcsi életünknek. De jelentenek az említettem szavak szabadságot is. Gondolataink, érzelmeink, vágyaink és tehetségeink nincsenek határok közé szorítva, nincsenek békóba verve. Szabadon vizsgálhatjuk a mélységet és magasságot, hogy a tiszta igazságot megkaphassuk s azt az önmagunk és embertársaink javára fordíthassuk. De ha unitárius tanárnak lenni felvilágosodást és szabadságot jelent, ez — higyje el — végtelen nagy kötelezettséget is ró mindnyájunkra, 2*
