Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910
17 — zésére, növelésére, fejlesztésére. A gondos és értelmes kertész munkája ez, aki figyelmesen, óvatosan úgy gyomlál, hogy a gazt kiirtsa, de a jó csirát és gyökeret nehogy durván megmozgassa, vagy épen kitépje. Tehát a lelket nem tölteni és tömni kell, hanem kifejteni belőle azt, ami csirájában már benne van. És mik e kifejtés eszközei ? A kovához jó acél kell, hogy kicsiholja belőle a szikrát. Ez a jó acél a tanár egyénisége, amely jobb és értékesebb minden még oly tökéletes tantervnél és módszernél is. Mert ezt nem pótolhatja semmi. Az egyéniségből kisugárzó az a szeretet, amely hosszutűrő, amire pedig, ha valakinek e világon, a nevelőnek olyan nagy szüksége van, az a szeretet, amely az írás szerint minden parancsolatnak vége és betöltése; az a szeretet, mely a kötelesség korlátain túl kezdődik s ott mutatja meg igazán művét; amely a tanító nehéz munkáját átok helyett könnyűvé és gyönyörűségessé teszi. A szív teszi a tanítót, mondja egy nagy nevelő. Minden, amit mond és tesz, szűrődjék át a saját példáján és életén, szűrődjék át a szivén, mert ami a szívből jő, az a szívhez talál s ha igaz az, hogy a nagy gondolatok nem a fejből, hanem a szívből pattannak ki, az is igaz, hogy az elme világossága és fénye néha ölhet és pusztíthat is, de a szív melege mindig csak épít. Ezek után már nincs sok szavam ez alkalommal. A tanári kar és a magam nevében meleg barátsággal üdvözlöm, s aztán ezt a mindnyájunknak drága és kedves intézetet, melynek tanárává hívta el az egyház bizalma és reménykedése, az ifjúságot, melynek legdrágább testi, erkölcsi és szellemi érdekei vannak Önre bízva, s a tanári kart, mellyel örömben és bánatban, jó és rossz sorsban osztoznia kell, meleg szeretetébe és barátságába ajánlom. Isten áldja meg működését sikerrel s tartsa meg állandóan jó egészségben! fA 2
