Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909
— 47 — tanárok fognak működni akik eddig is működtek. Mire alapítjuk hát az új korszakot? Arra, hogy bár amint mondám az intézetben ezután is ugyanazon tanárok fognak működni, akik eddig is működtek, az új szervezettel az eddigi 1 egész tanár helyett az intézetnek most már 3 egész tanára lesz, akik kizárólag ez intézetnek szentelhetik tehetségöket és munkaerejüket, 4-dik tanárnak a míg e tanszékre is egész tanárt állíthat be főtanácsunk, megmaradván a féltanári állás is, valamint az sincs kizárva, hogy a szükséghez képest az intézetben ez után is még segéderők, óraadó tanárok is alkalmaztassanak. Minő lendületet fog ez adni, de kell is, hogy adjon ez intézetünknek egyfelől az által, hogy ezzel a szervezettel az igen t. tanár urak most már inkább érvényesíthetik magok között a munkamegosztás sikert biztosító nagy elvét; másfelől azáltal, hogy kiki a maga szakkörébe jobban elmélyedhet és így minél több és buzgóbb gyöngyszemeket hozhat felszínre azoknak mélyeiről, amik aztán szükségképpen hallgatóikban is fokozni fogják az érdeklődést, a tudásvágyat; a szemináriumokban pedig, amelyek szintén új intézmények lesznek az intézetben, figyelemmel kísérhetik és ellenőrizhetik az intézet tagjainak munkálkodását. íme, ezekre alapítom én és alapíthatjuk mindnyájan azt a reményünket, hogy ezzel az új tanévvel csakugyan egy új korszak nyílik meg papnevelő, most már theol. intézetünkben. Vajha e reményünk meg is valósulna! Amihez azonban, a fentebbiekből is észrevehető, két dolog feltétlenül szükséges. Egyik a t. tanár uraknak lelkiismeretes munkássága. Másik az intézet tagjainak pályájok iránti erős szeretete s komoly elhatározása annak, hogy teljes igyekezettel azon lesznek, hogy egy napot se veszítsenek el abból az időből, ami pályájukra való előkészületre van rendelve, egy napot se veszítsenek el a nélkül, hogy valami ismerettel ne gyarapították volna lelköket. Ami az igen t. tanár urakat illeti, nem tartom szükségesnek buzdítani és lelkesíteni elhivatásokra; mert ismerve eddigi működésüket részint éppen ebben az intézetben is, teljes bizalommal és reménnyel vagyok az iránt, hogy minden erejökkel azon lesznek, hogy vele emeljék theol. intézetünket s bár azt egyházi főtanácsunk újjászervezésével a maga megerőltetésével
