Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909
19 tanítást kiküszöbölték az iskolából. Amerikában és Angliában sok helyen annyira korlátozták, hogy felekezeti vagy konfessziónális vallástanítást nem tűrnek, csupán erkölcsi, egyetemes emberi, ethikai tanítást. Kétségtelen tehát, hogy itt egy nagy és nehezen megoldható kérdéssel állunk szemben s eljő az idő, mikor le kell számolnunk vele. Hogy a kérdést megérthessük s a feleletet rá megkísérthessük, a vallás fogalmával kell tisztába jönnünk. Én úgy érzem, hogy vallásról kétféle értelemben beszélhetünk: t. i. alanyt és tárgyi értelemben. Tárgyi értelemben a vallás magában foglalja a vallás külső formáit, szertartásait, azoknak a történelmi mozzanatoknak ismeretét, amelyek között a létező egyházak kialakultak. Ez az ismeret az értelem dolga, mert képzetekből, gondolatokból alakúi s ennélfogva kétségtelen, hogy a tárgyi értelemben vett vallás tanítható. Ebben mindnyájan megegyeznek, habár megfontolandó nehézségek itt is vannak. Egyik ilyen nehézséget röviden megemlítem A vallási tudást t. i. az egyházak történelme és a bibliai íratok nyújtják. Már most az egyházak történelme, a bibliai iratok magyarázásra és értelmezésre szorúlnak. A magyarázat pedig egyénenként és felekezetekként igen különböző. Ki döntse el, hogy milyen legyen a magyarázat ? Az egyház ? Lehet-e az egyház ebben a kérdésben pártatlan és elfogulatlan bíró? Hiszen sokszor azt látjuk, hogy az egyház a maga hivatalos felfogásával harcban áll a vallási tudomány eredményeivel. Más tudományoknál a tanítót nem köti egyéb, mint a tudomány eredményei. Amit a tudomány megcáfolt, azt többé tanítania nem szabad. Lehet-e ez máskép a vallásnál? Itt is szükség van egy legfőbb tekintélyre, csak az a kérdés, hogy melyik ez a legfőbb tekintély: az egyház vagy a vallástudomány? iMi, unitáriusok, hála istennek, abban a kellemes helyzetben vagyunk, amint a székfoglalóból is hallottuk, hogy nem fenyeget az egyház részéről anatherria, ha a vallástudományt fogadjuk el legfőbb bírónak. Kétségtelen tehát, hogy a tárgyi értelemben vett vallás nemcsak tanítható, hanem tanítandó is, mert kultúránknak annyira jelentékeny a’kotó része, a világtörténelem némely korszakainak annyira megszabja egész arculatát, hogy erről az iskola jelentékeny kár nélkül nem mondhat le. 2*
