Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

— 20

Más és nehezebb kérdés az. hbgy vájjon az alanyi értelemben vett vallás, az, amit confessionak nevezünk, tanítható-e ? Mert mi is a vallás ebben az értelemben ? Mindaz, ami az egyénben él, az ő hite vagy hitetlensége s e hit hatása az ő egész szellemi, erkölcsi és érzelmi életére. Tudhat valaki nagyon sokat a vallásról és azért lehet nagyon kevéssé vallásos. A hit felül áll minden értelmi korláton, minden bírálaton, és igazsága egyedül abban áll, hogy megvan.

És most az a kérdés, hogy vájjon a vallástanítás a mai formájában képes-e, tud-e ilyen hitet teremteni ? Ma már elmúltak azok az idők, mikor a hit egységes volt. Még ugyanazon egyházban is mindenki mást hisz. Kérdezzük meg csak ugyanazon dologról egy vallásfelekezethez tartozó nehány ember hitét. Bizonyosra veszem, hogy nem találunk két egyforma véleményt. Ma nem esküszünk meg bármiféle hivatalos credora. Nem kevesebb azért ma a hit, mint régen; csak nem olyan egyforma, hanem végtelenül egyéni. Ezt a sokféle hitet irányítani, végtelenül nehéz; igaz azonban, hogy méltóbb feladat az emberhez.

Mert ki határozza meg, hogy mit kell hinni és hol kezdődhetik a kétely? S ha már megszületett a kétely, szabad-e azt az iskolának elnyomni ? Ez ellenkeznék minden más tárgynál követett eljárásunkkal.

És fakaszthat-e, teremthet-e hitet a vallástanítás a gyermek lelkében ? Hiszen ez az egyéni hit nem az értelem, nem is tisztán az érzelem, nem is az akarat dolga. Az valami titokzatos módon keletkező rezzenése a léleknek. Lehet-e ezt tanítani? Alig hinném!

De sugalni, szuggerálni igen. Az egyháztörténelem s az élet is arra tanít, hogy erősen vallásos, hivő egyének vallásosságot lehelnek egész környezetükre. Ez a vallásos hivő világnézet, mint valami átható, titokzatos fluidum terjed el körükben s bejár és átitat mindenkit, aki az illető hatása körébe kerül.

Ebből már két következtetést vonok le. Egyik az, hogy vallásos gondolkodók élete fejlődésével sokkal behatóbban, sokkal közvetlenebbül kellene foglalkoznunk, mint eddig tettük; lehetőleg saját irataikat, vallomásaikat kellene olvastatnunk, hogy a tanulók is átéljék azokat a nagy fordulókat, azokat a nagy lelki rázkódásokat, amelyek a Saulusokból Paulusokat csináltak, hogy érezzék azokat