Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

Üdvözlő beszéd.

Tartotta: dr. Gál Kelemen, igazgató.

Mélyen tisztelt közönség! Kedves kartársunk/

Hivatalos állásomból folyólag nekem jutott az a szerencse, hogy életednek e kimagasló napján a tanári kar s a magam nevében üdvözöljelek. Teszem ezt annál szívesebben, mert mi mindig nagyra becsültük eddigi hivatásod körében kifejtett működésedet s azon rövid idő alatt, mióta sorsod a mi körünkbe vezetett, megszerettük benned az embert, a jó barátot, intézetünk, a tanári kar és a tanuló ifjúság testi és lelki érdekeit szivén viselő, minden iránt melegen érdeklődő tanárt. S midőn őszinte szívvel kifejezem azon való örömünket, hogy testületünkbe fogadhatunk s neked ezutáni működésedre is sikert és áldást kívánunk, tulajdonképen el is végeztem kötelességemet, melyet ez alkalom elém szab.

Mégis engedjék meg nekem, mert csábít az alkalom, hogy egy kérdést felvessek s ha lehet, feleletet keressek reá.

Egyik ilyen probléma a vallás és iskola kérdése, vagy közelebbről fogva a kérdést: tanítható-e és tanítandó-e a vallás az iskolában? Ne méltóztassanak megütközni a kérdés fölvetésén. Aki az iskolát csak a maga mindennapi élete munkájában és csak robotképen szemléli, az előtt tölöslegesnek, kákán bogot keresésnek tetszhetik a kérdés föltevése. Már hogyne volna tanítható és tani" tandó a vallás? Hiszen Magyarországon nincs iskola, melyben ne tanítanák s nincs ember, akinek ez a kérdés egyáltalában eszébe ne jutott volna, olyan természetes és magától érthető, hogy a vallást lehet is, kell is tanítani.

Ámde a külföldön ez a kérdés a legélénkebben tárgyalt, a legtöbbet vitatott kérdések közé tartozik. Franciaországban a vallás-