Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

— 8 —

és eredményes jogi tanulmányai közt még arra is volt ideje, hogy olaszul és franciául megtanuljon. A jog elvégzése után 1823 szeptember 5-én felesküdt honorarius guberniális cancellis- tának, magyarul tiszteletbeli kormányszéki jegyzőnek. Pedig a gtíberniumnál minden kitűnő tehetsége mellett is végtelen lassú előmenetelre számíthatott. Tíz hosszú év telt el s ő még mindig jegyző volt és még mindig tiszteletbeli. Ez a tízesztendő azonban nem csupán a hivatalos munkák robotolásában s a kormányszék mellett működő ügyvédi kar jegyzőkönyvének vezetésében állott. Úgy látszik divat volt akkor, hogy a kormányszék hivatalnokai, mint műkedvelők a históriával is foglalkoztak. Maga Kovács egy későbbi levelében többeket említ, köztük Gál László kormánytanácsost s egy Filker nevű kancellistát, ki szerinte egész Kolozsvárt a legjobban ért a paleographiához. Hogyan lehetett volna kivétel ő ez amateurök közűi?! Szorgal másán búvárkodott az idevaló könyvtárakban s levéltárakban; szenvedéllyel gyűjtötte a könyveket s másolta a ritkább kéziratokat. Kutatta a mi könyvtárunkban a szombatosok és a magyarországi unitáriusok dolgait, a kétesebb kérdésekben, bár lassú előhaladásáért éppen hítfeleit okolja, szívesen keresi föl egyiket-másikat, leggyakrabban Brassait, ki úgy látszik, már 'akkor élő lexikon vala. Így aztán könnyebben érthető, hogy mikor a harmincas évek elején az »Erdélyi Híradó« mellékleteképpen megjelenő »Nemzeti Társalkodó«-ban először megszólal, szavának nem közönséges súlyt ad meglepő, alapos tanultsága s éles, tiszta ítélete. Már első kisebb jelentőségű felszólalásaiban megnyilatkozik későbbi történetírói módszere, hogy vala mely históriai dologról csak a rá vonatkozó összes forrásmunkák alapos ismerete, gondos egybevetése, megrostálása után lehet okoskodni. E módszerrel cáfolja meg Szigethi Mihály azon állítását, hogy az oláhfalvi székelyek oláhoktól származtak, közölvén e kérdésre vonatkozó okleveleket. De e módszere a maga egész teljességében csak a »Társalkodó« 1833. és következő évfolyamainak lapjain bontakozik ki. Szebenben a tájban Neugeboren és Benigni szerkesztésében megjelent egy »Transilvania« című folyóirat, melynek amint címe is mutatja, célja lett volna, hogy Erdélyt ismertető dolgokat közöljön. Csakhogy