Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
— 34 — szahivó levelét. De nem távozhatott azonnal. Kormánya remélte a békealkudozások újból való megindítását s azért egyidejig még visszamaradt. E remény is meghiúsult s Stepney sietett menekülni az udvar körébői, hol szerinte a mostani kormány mellett »jellemes ember nem maradhat meg«. Bécsből Brüsszelbe ment követnek, hova elkísérte őt Rákóczi fejedelem szerencsekivánata is, ki meleghangú levélben a legszivélyesebben búcsúzik a derék lordtól. A bécsi udvar követségével továbbra is érintkezett s melegen érdeklődött — mint leveleiből kitűnik — nemzetünk sorsa iránt. A végzet nem engedte, hogy megérje azt az időt, midőn nyolc évi harc után a béke a nemzet és dynastia között létrejött. 1707. augusztus elején ugyanis megbetegedett. Haza siet. Reméli, hogy a honi levegő visszaadja egészségét. Angliába érve állapota még rosszabbra fordúl s augusztus végén a nemes lord elhunyt. Holt tetemét az angol nemzet jeleseinek Pantheonjában, a Westminster Abbey ben helyezték viszontagságos élete után örök nyugalomra. Az emlékét jelölő márványba jogosan be lehetne vésni: a magyarok barátja nyugszik itt. A nemes lord működésének, hazánk iránt tanúsított jóindulatának ismerete is csak növelheti azt a rokonszenvet és bámulatot, mely annyi magyar lelkében él a nagy angol nemzet iránt. Nekünk unitáriusoknak különösen sok okunk van e rokon- szenv megőrzésére és fokozására. Ennek a rokonszenvnek felkeltésén, megszilárdításán működött, igazi gyönyörűséggel és lelkesedéssel, egyházának nagy szolgálatot téve, magának örök emléket állítva az a férfiú is, kinek gyöngéd édesapai szeretete vezetett és nevelt a tanári pályára. Az ő tanári és nevelői egyéniségének, egyszóval szeretetének múltból is visszasúgárzó melegsége maradjon is vezetőm mindenkor szép hivatásom betöltésében, mikép most áthatja egész valómat, midőn kedves emlékére való hálás gondolattal szent örökségképpen tanári székemet elfoglalom. (Forrásaim : Archívum Rákóczianum II. r. 1—3. k. és Thaly K. A székesi gróf Bercsényi család.)
