Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

— 13 —

emlékeket, mondákat. Sétájuk eredménye a »Társalkodódban jelent meg e címen: »Vándorlások Kolozsvár vár falai körül«. Pagettel később is föntartotta az ismeretséget, az erdélyi unitáriusok dolgait tárgyaló könyveket ajándékozott neki. Ez viszont, persze nem a maga nevében, a yorki unitárius kollégiumnak adományozta. Onnan a rektor szép latin levélben köszöni meg a becses ajándékot. így lett ápolója önkéntelen is az akkor még friss keletű magyar—angol unitárius barátságnak. 1842-ben hivatalában szép kitüntetés érte, vagy 20 cancellistát átugrott s egyenesen lajstromozóvá lett. E szép előléptetés, milyenre félszázadban egyszer ha volt példa, szólt a pontos hivatalnoknak, de tá.i még inkább az ismert nevű írónak. Pedig ahogy a jelek mutatták, írói pályájának még csak a kezdetén volt. 45-ben kiadták a tár II. kötetét. Mig a kézirat Bécsben vesztegelt, nagyot haladt Magyarországon a történettudomány, úgy hogy, amint Szilágyi megjegyzi, most már nem bevezetéseinek gondos kidolgozása, hanem közléseinek újdonsága tette a mű főbecsét. De aztán annak absolut becse felől ezúttal senki nem kételkedett. Megjött csakhamar az elismerés a legilletékesebb he’yről is. Az akadémia tagjai sorába választotta. Értekezése, mellyel székét még az évben elfoglalta, mintha csak ezután következő históriai munkásságának lett volna programmja. Kimutatja itt, hogy mert Erdély Magyarországtól geografiailag s igen sokszor politikailag is el volt különítve, a magyarországi írók, még a legalaposabbak is csak érintették Erdély históriáját, azzal behatóan nem foglalkoztak. Pedig a magyar történet Erdélyé nélkül nem teljes. Erdély történetét kell tehát mindenek előtt megírni. E feladat megoldását mindenki Kovács Istvántól várta s joggal is várhatta. Ő maga amint egy Mikóhoz írt későbbi levélében elárulja, már 47-ben belefogott a munkába, de a következő idők nem kedveztek a csendes munkásságnak. 48 nyarán Szentiványi László országos biztos Pestre küldi Szemere miniszterhez egy az országot új kerületekre osztandó tervezettel. Ott a miniszter osztálytanácsosnak akarja kinevezni; ujjongva viszi meg az örömhirt Kemény Zsigmond, örvend, hogy ezután együtt fognak dolgozni a minisztériumban. Kovács azonban a szép kitüntetést nem fogadja el, mert amint följegyzéseiben megvallja, nem bízott a kormány