Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1906

lenni, a társadalmat, mely vezényletökre vár, s azokat a nagyjelen- tésü eszméket, a melyek ma a társadalmat mozgatják, s a melyek tehát hallgatóik lelkét éppen oly erővel idomítják és telítik meg, saját termékeikkel, mint az iskola, a maga növendékeiét. Tudniok kell, hogy a szocialismusnak nevezett uj világnézlet, az embert, tehát az egyént monarchává tette, vagyis egészen uj világrendszert gondolt ki és részben teremtett meg, a mely a régi fölfogással ellentétbe állott és e helyett: az egész egyért, ezt mondja egy az egészért, amit Jézus úgy formulázott mindenki mindenkiért, mert senki sem él önmagának.

Ha csak arra az, aránylag rövid, időre gondolok vissza, a mely eltelt azóta, a mióta én állottam az önök helyében, azt látom, hogy a fölfogás és a vezető eszmék teljesen megváltoztak. Akkor sokan azt hitték, hogy a földpora, hogy a lények alsóbb rendű tényezője, az anyag, azzal a tulajdonággal párosulva, a mit erőnek neveznek, magában rejt minden föltételt a világproblémák megoldásához. Azóta e titáni harc megszűnt, Istent pinenni hagyják, s új harc kezdődött a földi tényezők között, melyeknek ismét az alsóbb rendűi, a melyek részben látszólag, részben valósággal is jogtól fosztottnak érezik magukat, követelik a jogot, s hullámzásban tartják a kedélyeket, az életet, s igy hát az egész embervilágot ?

Önöknek tudomást kell szerezniük erről a népforradalomról, mert beszédeik a szószéken, a sirfőlött, vagy a mennyegzői asztal mellett is, csak akkor érik el az igazi hatást, ha ahhoz a gondolathoz adnak uj eszmét, a mely még a legcsöndesebb órában is működik.

Tudniok kell, hogy az a változás, a mely a világról és az emberről alkotott nézetekben létrejött, változást idézett elé minden olyan nézetben, a mely az embert érdekli, akár társadalmiak, akár politikaiak, akár vallásiak legyenek is azok. Ezzel az alkalommal rámutatok arra, ami a Jézus személyéről és lényéről táplált fogalmakkal történt.

Midőn 1835-ben Straussa fejszét az evangéliumok gyökerére vetette és kimutatta, hogy azoknak legnagyobb része mythos jellegű, még a Hegel-féle suprenaturalizmus uralkodott a fölfogásban és a dolgok megítélésében. A romboló Strauss lehetségesnek tar