Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1906

tóttá, hogy mindamellett, hogy a Jézus életét csak halála után harminc évvel írták meg, s hogy abba sok idegen elem belecsúszott, — mégis Jézus ama Krisztus legyen, aki ige volt és testté lett, s a földön csodákat miveit, s csodás módon föltámadott és a menybe ment. A Hegel tanítványa más szemmel nem láthatott, mint a milyen volt. A bibliai iratok genetikus keletkezésének ismerete nélkül lehetetlen volt elválasztani a 4-ik evangéliumot a három elsőtől, s tehát megkellett hagyni a zsidó messiást, a görög logost^ s a mythos hősét egy személyben, de nem lehetett megtalálni az igazi názáretit. A baj ugyanaz volt, a miben még ma is szenvedünk : nem mentek a kérdés gyökeréhez, hanem a titkos szellemek lehelletétől ringatott suhogó lombok között bujkáltak, s gyakorta saját kezök árnyától is megijedtek.

Egyedüli mentő ut és mód az evangéliumi és az uj test. iratok történelem-kritikai alapon való megvizsgálása és rendezése volt. Strausznak egyik kortása (Weisse) észre vette, hogy az evangéliumoknak éppen az a része, a mely a Jézus születésével foglalkozik, nem foglalhatja el az első helyet, s igy a Mt. és Lk. evangéliumait megkellett hogy előzze a Márké. Az első kísérlet még nem menekült meg a mythosok ködétől. A Baur messzelátó szeme kellett egy ilyen nagy föladathoz. Ő észrevette, hogy a kereszténység első százaiban bizonyos irányelvek uralkodtak s fölállította azt a tételt, hogy az uj test. irodalom ezek szerint az irányelvek szerint módosult. A Pál-féle pogány-keresztény s a Péter féle zsidókeresztény irányzat nyomait kellett föltalálni, s azzal megvolt fejtve a titok. Baur kimutatta, hogy Pálnak négy levele egészen hiteles, s egyszersmind régibb irat az evangéliumoknál, s az is kiderült, hogy némely uj test. irat az apostoli kor után készült, tehát nem a Jézus s nemis az apostolok gondolatait tartalmazza, hanem később; nemzedékét.

Ezen a vonalon haladva nyilvánvalóvá lett, hogy az első keresztények között némelyek, mint valódi zsidók, egészen zsidó módra gondolkoztak, igy bírálták meg Jézust és nem tartották különbnek magoknál, vagy a többi zsidó tanítóknál; némelyek; mint Pál és azok a kik személyesen nem ismerték, a zsidók várt Messiását keresték benne. A közönséges zsidó remélte, hogy Jézus vissza fog térni, s helyreállítja a Dávid trónját és uralkodni fog