Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905
— 22 — nálatba vétetett a Lukács-féle „Atya“ rideg és merev egy szó helyett. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy a hittani tudományos rendszerek is éppen úgy alája vannak vetve az egyéni, faji, nemzeti és társadalmi ízlésnek, mint a költői formák vagy mint a ruhadivat. De ragaszkodom legelői nyilvánított azon tételemhez, hogy némely időszakot a terméketlenség pusztaságra kárhoztat, ellenben a másikban bőségben áradoz minden. A XIX-ik száz ilyen gazdag ideje volt mindennemű szellemi termelésnek. A XVIII-ik százban unitáriusok és mások hűséggel ragaszkodtak a régi alaphoz. Theologiájuk első helyen a biblia szavainak volt gondos foglalatja. A megelőző százban megkezdett bibliai kritikának észrevehető nyoma nincsen. Azon a mit a XVl-ik százban Erasmus kiderített a görög új testamentum kiadásával, hogy a Háromság nincsen benne a bibliában, mivel az egyetlen vers (1. Ján. V. 7.) mely erre magyarázható volna, nem apostoli, hanem később becsempészett idegen találmány, a XVIII-ik száz unitáriusai túl nem mentek. Ám a XVIII-ik száz unitárius theologiáját még sem szabad egyszerűen csak a bibliához való ragaszkodás eredményének tekinteni, s a szerint bírálni el, hanem számba kell venni főleg azokat a körülményeket, a melyek az unitárius hívők és gondolkozók lelkére, életére és jellemére is rendkívül nagy, s mondhatjuk, dőntő befolyást gyakoroltak. Ilyenek az akkori állampolitikai viszonyok, a melyeket mindenki jól ismert, s a melyeknek célját: az unitárius egyház megsemmisítését és az unitárius vallás kiirtását, mindenki jól tudta, hiszen egyetlen számottevő unitáriust nem lehetett volna találni az országban, a kinek hitéhez való ragaszkodása próbára téve ne lett volna. Nem ismerem érdekesebb és, ebben a tekintetben, értékesebb irodalmi működését unitáriusainknak, annál, a melyet a XVIII-ik százban a hit védelmében a római s részben a kálvini egyház támadásaival szemben kifejtettek. Minthogy sajtójuk nem volt, s könyveiket kiadni felső engedély nélkül nem lehetett, csak maguk között, az iskolákban és a szomszédos egyházakban forogtak munkáik. Az ima és énekes könyveken kívül csak egy müvet adtak ki, a Szentábrahámi Mihály püspök hittanát a József császár idejében, midőn a változott
