Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905

Papnevelő intézet.

1. Tanévet megnyitó beszéd.

Tartotta: dr. Boros György dékán.

Múlt tanévünket nagy jelesünk, dr. Martineau Jakab emlékének szentelve zártuk be. Egy rövidke óra alatt ellehet mondani némely korszaknak minden nagyjelentésü eseményét, mert az események is néha téli álmot alusznak, mintha erőt gyűjtenének a májusi napsugár rűgyfakasztó idejére. De egy nagy elme lelki kincseit, valamint a tenger gyöngyeit, nem egy óra, hanem egy élet ideje alatt sem lehet kiaknázni. De Martineau éppen olyan korban született, amikor erősen dús tavaszodás volt, még azokon a magaslatokon is, amelyeket mindig vastag hó borít, A gyakorlati tudományok világában olyan gazdag volt az aratás a dr. Martineau százában, amilyen azelőtt soha, s lám az éles elméjű ifjú még sem választja ezt a sokat ígérő pályát. Az evangélium hirdetője, az Ur szolgája akart lenni, a kiből a lélek szól a lélekhez, mivel Isten lelke van benne. Olyan kincs keresője lett, amelyet a rozsda és a moly meg nem emészthet.

Dr. Martineau a legszélsőbb Spiritualismus és a materalistikus positivismus, a hegelianismus és haeckelianismus labirintusait oly szerencsésen átszárnyalta, hogy a XVIlI-ik száz deimusát és a XIX-ik száz kezdetén uralkodó arianismust is fölemelte bizonyos eszményi magasságba, s a dogmatikus keresztény hittan helyett, a vallás alapigazságait föltalálni és megismerni segített.

Az eszmékbe merülés és az elméletekbe mélyedés csak a tanúit és iskolázott elméknek adatott. A nagyközönség könnyen megelégszik azzal, a mit kéznél kap s örvend, ha egyszerű és inegszoII. FEJEZET.