Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904
57 — Talán kiolvasták a mai népek szellemi forradalmából, hogy az Isten megvetése és a haza megtagadása, amely az alapjában oly üdvös socialismusból kinőtt újabb társadalmi szövetkezetek alapelve kezd lenni, s a hierarchismus, amely száz esztendők alatt consolidált befolyását kezdi veszítni, nemcsak a magasabb körökben, hanem a nép között is, újabb kísérleteivel olyan helyzetet fog teremteni, midőn csak a názáreti mester szelleme tud békét és boldogságot hozni létre, s amidőn a mi egyszerű evangéliumunkra szükség lesz. Talán azt is következtethetem tehát, hogy önök nemcsak életpályát akarnak biztosítni maguknak, nemcsak megélhetést, hanem olyan míveltséget és szellemet is, amelynek önmagában rejlő jutalma van. Én hajlandó vagyok a legjobbra következtetni ezen elhatározásukból, hajlandó vagyok arra a föltevésre, hogy ha nem is valamely öntudatos meggyőződés, de bizonyos szent sejtelem működik lelkűkben, s készteti, hogy igyekezzenek bejutni az alá a fa alá, amelyhez az őskori próféta gondolata szerint Isten a jó és rossz tudását kötötte. Önök nyugodtan vágyakozhatnak a tudásnak ezen almájára, mert a mi Istenünk nem fél, hogy az ember olyanná lesz, amilyen ő. A mi Istenünk nem igyekszik tilalomfát állítni a tudás útjába és nem félti hatalmát az embertől, hanem azt akarja, hogy legyünk szentek mint ő szent, legyünk tökéletesek, mint ő tökéletes és legyünk egyek vele, mint egy volt a Jézus. a tudás szomja hozta ide! Felséges ösztön. A hiten kivűl talán egyedül olyan, amely kizárólag csak emberi. Ám de önök tisztában vannak azzal, nemde, hogy a tudás, ha a görög költői fölfogás szerint, az égből lelopható volna is, csak az idő méhében érlelődik oly hatalommá, amely győzedel- met vehet legnagyobb ellenségén a sötétségen. Az idővel kell hát kezet fogniok, s önök gondoltak erre bizonnyal. A keleti tudósok, közöttük Pál apostol, sőt maga Jézus is az érett férfi évnek is 10—15 évet jelölt ki, hogy megismerhesse ama nagy igazságot. Hát én nem óhajtom mintául állítni sem a keresztelőt, sem a pogányok apostolát. Nem utalom a pusztákba, ahol sáska és vadméz táplálékon kellett élni, hanem azt szivekre kötöm, hogy a tudás vágyát ébresszék föl leikökben és ápolják, hogy
