Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904
58 nem négy, hanem kétszer négy esztendő múlva is sóhajjal váljanak meg a tudomány csarnokától. Bizony a theologiai tudományok köre most már oly nagy, hogy ezentúl csak specialistákra, vagyis szaktudósokra szabad gondolnunk. De mégis némely dolog ismerete föltétien kellék mindenkinél, aki theologus akar lenni. Ilyen az istenismeret. Hogy juthatunk as istenismeretre? A theologia megjelöli a revelatiot, a philosophia az intuitio útját. A keresztény theologia kétezer éves múltja a revelatio állandó variatioja. A lényegen keveset változtat, hogy egy időben csak egy emberhez kötötték a revelatiot, mert hisz az „istenember“ is csak ebbe a kategóriába sorozható. Az sem gyöngíti meg az alapeszmét, hogy egy másik időben áthárították az Istentől ihletett emberi műre, a bibliára. Az egy ember az egy nemzet kizárólagos jogát vonta maga után s így jött létre a kiválasztás eszméje, amely annyira hátrányosnak bizonyult a való igazság megismerésére, hogy csak az elmúlt XIX-ik száz esztendő állandó harcza tudta biztosítni a theolo- giában —• legalább némileg — a porticulárizmus helyett az uni- versalismust. Szép és dicsőséges munka! De még nincsen befejezve. Még mindig a dogmatizmus egyik vagy másik iskolájában keresik és találják az üdvösséget. Sőt sajátos jelenségnek kell nyilvánítanunk, hogy az újabbi időben az egyházak, az irodalmi vállalatok, tudományos akadémiák nyomdokait követve, a Calvin-féle Institutio- kat, a Luther műveit, a Nagyváradi disputatiót és a Summa Universae Theologiae-t, nagy költségen kiaknázzák a feledés sötét könyvtáraiból is nyilvánosságra hozzák. Egy pár esetben könnyű volna bebizonyítni, hogy ez az áldozatkészség nemcsak a múltak érdemeinek méltatása, nemcsak a múltak eszméi tanulmányozásának elősegítése, hanem egyenesen arra irányuló törekvés, hogy az elmúlt száz évek dogmai kifejezéseit használhassák a mai hívek. Ezt az érdekes kísérletet szemléltük a Heidelbergi káté fölújításánál hazánkban. De oly kevés visszhangra talált, hogy inkább csak curiosum számba vehető. Ellenben azt, hogy a középkorból áthozott confessiókat és kátékat még az orthodox egyházakban is reformálták és reformálják, mint nagyszabású
