Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904
20 ingerelte őt. Ilyenkor kitőrt, korholt, dorgált, de mindig szeretettel tette, sohasem azért, hogy sértsen és bántson, hanem azért, hogy tanítson. Intézetünkben egész a 90-es évek közepéig megvolt a magántanítási rendszer. Akkor eltörölték, mert a mai paedagogiai elvekkel nem tartották összeférőnek. Nálunk indokolt volt. Internátusbán lévén elhelyezve az ifjúság, a tanító tanítványa testvérének, gyámjának tekintette magát, aki nemcsak a leckékre készíti elő őt, hanem ruhája, fehérneműje, könyvei gondozására, tisztántartására szoktatja. Aztán a szegény diák egy kis zsebpénzt is szerez azáltal. Hány szegény diák került ki az ő kezei közül, akinek a tanulását ő tette lehetővé azzal, hogy tanítványokat adott neki! Az a Kolozsvárra kikerülő szegény székely fiú nem ismerte a társadalmi érintkezés legelemibb szabályait és formáit sem. Ezekbe ő vezette be a legjobb akarattal, a legtürelmesebb szeretettel. Aztán régebben szokás volt a szülők részéről a magántanítóknak kosztot adni. Milyen agitációt fejtett ő ki e téren! Milyen kedvvel járta el a városon a jobbmódú családokat s mennyi rábeszéléssel szerezte szegény diákjainak a kosztot! Mennyit beszélnek e tekintetben az évi értesítők ! Aztán a tanítása ! Milyen lelkesedéssel csüngött tárgyain ! Milyen büszke volt egy-egy tanítványára, aki az angolban kiváló eredményt ért el ! Milyen elégtétel volt, ha egy-egy látogató angolt valamelyik diákja angol beszéddel üdvözölt. Tanítványai szerették, nemcsak magáért, hanem tárgyáért is, nemcsak azért, mert soha senkit sem buktatott meg, hanem szeretetre és tiszteletre méltó egyéni tulajdonságaiért. S tanártársai ? A kölcsönös szeretet és becsülés érzelmei hatották át a kartársi viszonyt. Ő volt a régi gárda tagjai közül az utolsó. Nem állt félre, nem duzzogott, mikor a kor szelleme új viszonyokat, új állapotokat teremtett. Hozzásimult ezekhez keserűség nélkül, s midőn rendre dőltek ki régi társai a tanári karból, dicsekedve emlegette, hogy mostani társai mind tanítványai voltak. Csak futólag járta át a keserűség szivét, midőn 1891-ben mást választottak igazgatónak. Tanári, igazgatói teendői nem foglalták le teljesen idejét,
