Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

Farkas Sándor az akkori tanitástervezet szerint 7 év alatt végezte a gimnáziumot és 3 év alatt a filozófiát és teológiát, de ezt mint secmuianns, vagyis olyan, a ki nem papi, hanem világi pályára készül. Minden osztályból kitűnő érdemjegye voltésugyan- csak kitünően végezte el egy év alatt a jogi tanulmányokat is a kir. lieeumban. Kikerült tehát az iskolából; csak még a gyakorlati jogi ismeretszerzés volt hátra, hogy kész ember legyen. Maros-Vásárhelyre ment tehát és Székely Mihály itélőmester mellé fölesküdött a királyi táblán.

Maros-Vásárhelyre nem egyedül ment: vele ment az ifjú Wesselényi Miklós, kivel ekkor szövődött sírig tartó barátsága. Ez a találkozás és barátság maradandó hatással volt Farkas lelkére. Az ifjú óriás, atyjának méltó gyermeke, Wesselényi, hatalmas tehetségével és izzó leikével magával ragadta Farkast. A hazaszeretet tüze, a jognak és szabadságnak szenvedélyes szeretete, Wesselényi érintésére gyúladt erősebb lángolásra szivében. Hiszen mi volt az ő iskolája minden kiválósága mellett is ahhoz képest, melyen Wesselényi ment át atyja oldalán, ki hazájáért égő lelkének minden vágyát és minden aggodalmát, minden reménységét és minden fájdalmát fiába oltotta.

Valóban Kazinczy Ferencz- sokkal több jót tett Farkassal azzal, hogy az idősb Wesselényi figyelmébe ajálta őt fia kísérőjéül, mint szokásos dicséreteivel, melyekkel ifjonti szárnypróbálgatásait elhalmozta. Farkas ugyanis még a kollégiumban bontogatni kezdte költői szárnyait. Verset versre írt, — melyeket később jól megérdemelt tűzhalálra ítélt és A két Brútusz czímen egy tragédiát jam- busokban. Ez a szárnypróbálgatás Kazinczy figyelmét is felköltötte és megszerezte számára Döbrentey Gábor barátságát. Mindketten sokat vártak Farkas tehetségétől. „Litteraturánk bizonyosan elő fog menni; Erdélyben egy Bölöni Farkas Sándor nevekedik annak reményére . . . Már nem gyerek ; verse még rossz, de prózája kimondhatatlan szép. Nekünk ebben Schillerünk nevekedik . . . Szegény legény ; Wesselényi megparancsolta fiának, hogy hívja asztalához minden napra. Képzeled, mit nyer az az én főkedvenezem ez által a jobb társaság trónjára nézve.“ így ír Farkasról Kazinczy Kis Jánosnak (1816.) Magához az ifjúhoz pedig egy áradozó költeményt