Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
78 szükebb körünkben azzal is fentartotta és áldottá tette emlékezetét, hogy ő is azok közé tartozik, kik sok hányattátáson átment iskolánknak jótevői voltak. Nagy becsű könyvtárát, térképeit és kézirat- gyűjteményét iskolánknak hagyta és hagyott a könyvtár gyarapítására egy tőkét is, mely ma már 0105 K. 86 f.-t tesz. I. Bölönben, az ősi udvarházban, melyben tisztes jólét tanyázott, 1795. deczemberében született Farkas Sándor. Atyja, Farkas Zsig- mond, régi, nemes, szabad székely család sarja, anyja Kandal Judith volt. A nemes egyszerűségben élő család egyik őse, György, ott küzdött Rákóczy Ferencz zászlai alatt a szabadságért és a kurucz- vér bizonyosan ott csörgedezett a család minden tagjának ereiben- A kis Sándor is ezt hozta magával drága örökségül Kolozsvárra, midőn 1805. szept. 2-án kollégiumunkba beiratkozott. Éppen ez évben fejeződött be a hosszú ideig toldozott-foldozott, sövényből font falú új — most már régi — kollégium építése, csak az ajtók és ablakok készítése volt még hátra. Most már líényelme- sebben helyezkedhettek el benne a tanulók és ha 3 Kft lebirtak fizetni, az utczai első emeleten kaptak lakást, melyben asztal is, ágy is volt. A kis Farkas Sándor, mint afféle szillabista, talán megelégedett kisebb rangú helyivel is, — legalább abból, hogy később is csak tógás diák volt, vagyis olyan, a ki semmiféle kollégiumi teher alól nem vonta ki magát, mint a vagyonos szülők gyermekei tették, — azt lehet következtetni, hogy már ekkor sem- igen akart szüleinek terhére lenni, vagy egyáltalán nem vágyott kényelemre, mint az olyan, a ki a maga emberségéből akar valamivé lenni. A kollégium igazgatója Körmöczy János, a püspök, volt, a tanárok pedig Lázár István, Márkos György, Nagy Zsigmond, majd Fűzi János és Molnos Dávid. Fájdalom, nincs módomban megállapítani, hogy közülök melyik mennyire hatott a kiválóan szorgalmas és tehetséges ifjú fejlődésére; de azt bátran állíthatom, hogy tudományukkal, buzgalmukkal, szellemükkel a legjótékonyabb hatást gyakorolták reá. A munka komoly szeretete, a kötelesség fáradhatatlan teljesítése, a szép, jó és igaz iránt való nemes lelkesedés, az emberies gondolkodás, a szabadságért való rajongás, — mind e tanítók leikéből áradt a fogékony kebelbe.
