Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

- 35 —

a fölosztásnak, nem is tudnók egyhamar a fentebbinél világosabb képét adni, hányféle mondatot is különböztet meg Br., annyira nem fontos előtte a felosztás. Elmaradása azonban könnyen érthető. Nem a minden felosztásnál »ott vigyorgó Mefisztó* tói, az átmenettől, való félelem riasztja vissza tőle, hanem mert sokkal szervesebb, egyénibb és egységesebb valaminek képzeli a mondatot, hogysem az osztályozással együtt járó oknélküli széttördelését szükségesnek tartaná. Csodálatosan egységes építmény az ő mondata. A legegyszerűbb alapmondattól a legszövevényesebb periódusig egy és ugyanaz a mondat: »igéből és mellékeiből álló szócsoport.« (V. ö. Szórend és accentus 20. 1.) A nyelvtani értelemben vett mondat egytől-egyig mind ebből a két alkotó részből épül föl, az egyedüli különbség mondat és mondat közt igemellékeinek számában és milyenségében áll. Fához lehetne leginkább hasonlítani a Br. mondatát. Gyökere és törzse az ige, ágai és ágainak ágai a különféle igemellékek. Az egy közös gyökérrel, de több törzs- zsel bíró cserje a halmozott mondat, az ágazat nélküli kórós ter- metűek a csak igéből álló mondatot jelképezik, s a növényország többi végtelen nagy számú és alakulatéi ágas-bogas, terebélyes egyénei a bővített mondat és a periódus nagyszámú és változatos egyéneinek és alakjainak felelnek meg.

Még sok olyan apró-cseprő vonása van ezenfelül a Br. nyelvtani rendszerének, a mire itt már részletesen ki nem terjeszkedhetünk. Ilyenek a névmásról, számnévről és kötőszóról, valamint a hangsúlyról és szórendről stb. való eredeti tanításai, de ezekről beszélni már meghaladná e dolgozat szűkre szabott keretét.1)

És ezzel be is fejezhetnők értekezésünket, ha attól nem tartanánk, hogy valaki reánk süti a »videó meliora proboque, deteriora

') Itt még csak a német szórendre vonatkozó megjegyzéseit idézzük Br.-nak (A mondat dualismusa 38. 1.): „Az első helyet a határozok közűi legeslegtöbbszür nominativus, vagy ennek a képét viselő-mellékmondat tartja, de helyet cserélhet akármelyik egyszerű, vagy bonyolt határozóval, sőt bizonyos esetekben a bonyolt határzó egyik alkatrészével is. Melyek ezek az esőtek és melyek az első helyet foglalható alkatrészek, további vizsgálatból és erre épített inductióból tűnnék ki. De sem ennek, sem Gabelentz törvényében, sem a létező német nyelvtanokban — egyen kivűl semmi nyoma. Az az egy az „Okszerű Vozér“ czímű magyarul irt német nyelvtan, melyet 1845-ben ... adtam ki először“. — Az igéket is Br. adja először tövük szerint, a easusok rendjét is ő változtatja meg legelőbb.

3*