Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

- 29 —

vevényes labyrinthusában. A tanulók grammatikai képzettségének se válnék a legkevésbbó se kárára, ha különbséget tudnának tenni az egyfajta mondattani viszonyt kifejező szavaknak elsőrendű és másodrendű mondatrészként való használata között (Pl. Nach dem Essen gehe ich spazieren és Der Schlaf nach dem Essen ist nicht gesund.)

Egyébiránt ez olyan pont a grammatikában, a melyre nézve »grammatici certant, séd adhuc sub iudice lis est«. Újabban kiderült, hogy Br.-nak az ige mindenhatóságáról hirdetett gyönyörű tanítása sem tiszta színigazság; az újabb mondattani vizsgálódás legalább nagyon megrendítette a bennevaló bizalmat. De csak a tudományos nyelvészet terén; tankönyveink iránya mindinkább kezd hajlani a Br. fölfogása felé.1)

A mondatok fölosztására nézve sem egyezik meg Br mai nyelvtanhóinkkal. Ma tudvalevőleg egyszerű és összetett mondatot különböztetünk meg, az egyszerű mondat puszta, bővített vagy hiányos lehet, az összetett mondatnál mellérendelésről és alárendelésről szólunk. Br.-nál egyszerű mondat a csak elsőrendű mellékletekkel (v. határozókkal) biró mondat, bővített mondat a másod-, vagy harmadrendű bővítményekkel bíró. Összetett mondatot nem ismer, mellérendelt és alárendelt mondatot annál kevésbbé; helyettük halmozott, pűzött mondatokról és mondatkörökről szól. Könnyű belátni, hogy itt nem pusztán csak a névben van a különbség; a német nyelvtanok »Satzverbindung« és »Satzgefüge* kifejezései is egészen más fogalmat jelölnek, mint a Br. halmozott és fűzött mondatai az angol nyelvtanok »compound« és »complex« kifejezései azonban feltűnőleg hasonlítanak (a nélkül, hogy a magyar az angolnak puszta fordítása volna!) és jelentésre nézve is majdnem

') V. ö. Dr. Gulyás István: Rendszeres magyar nyelvtan 1898. Előszó: „Legjobban eltér könyvem az eddigiektől a mondattan tárgyalásában. A mondatra nézve Brassai felfogását vallom : fődolog az állítmány, minden más mondatrész

ennek meghatározására van. Tekintve egész grammatikai irodalmunkat ezt a felfogást egyszerre keresztül nem vihettem, egyelőre rrfeghagytam a mondatrészek szokásos tárgyalási módját és sorrendjét; az állítmány, ióbban mondva: az ige Központi szerepét uzonban már most is kiválóan előtérbe állítottam“- Hirn-Paulay : Módszeres német nyelvtan 1899. Előszó: „áz igéből indulunk ki, mivel ez, mint a beszéd lelke, elsősorban jön tekintetbe akkor, midőn a direkt módszer alkalmazásával a nyelv gyakorlati használatát tűztük ki czélúl“.