Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

szer alapján és szemmeltartásával vannak e grammatikák fölépítve. Annál könnyebb lesz ez, mert módszertani elveit maga Br. cl mondta és részletesen megokolta »A módszerről« irt kitűnő értekezés sorozatában, a mi pedig az egyes grammatikai, illetőleg mondattani kérdésekben való álláspontját illeti, arra nézve elég lesz csak a »Magyar mondatról« czimű korszakos alkotására hivatkoznunk. Grammatikái az ő eredeti (módszertani és grammatikai) elveinek gyakorlati megvalósításai, módszertana és nyelvészeti munkái a grammatikáiban követett gyakorlat elméleti igazolásai.

Mindenek előtt a módszer az, a mi már csak szokatlanságá- nál és nagy eredetiségénél fogva is, kiáltóan magára vonja a figyelmet Br. nyelvtanaiban. Maga Br. is »kissé szokatlan«-nak mondja az O. V. előszavában (6 kiadás), »melyet azonban nem szeszély vagy eredetiségen kapkodás teremtett, hanem maga a természet sugallóit, s 25 évi tanulmányozás és tapasztalás diktált.« Máshelyt még önérzetesebb hangon kel ki1) módszerének védel') Állított encyclopaedismusom kulcsa az, hogy nekem csak egy tárgyam, egy tudományom van : a módszertan, elméletben és gyakorlatban . . . Nem mondom ón, hogy több tehetségem, még csak azt sem, hogy több kedvem, de igen ám, hogy több időm volt tanulni, mint gúnyolóim nagyobb részének, miután sem házi gondok, sem a világ és társaság elszórásai nem vettek igénybe . . . Azonkívül egész életemben oly hivatalaim voltak, melyek a tanítás folytonos gyakorlatában tartottak, s magán foglalkodásaim legnagyobb részének is ugyan a volt a tárgya. És hogy mindeneket meg nem szakadó vizsgálódással s elmélkedéssel és mások munkái s működése figyelmes számbavételével kisértem, nem lehetett, hogy a me- thodisticába meglehetős mély belátást ne szerezzek magamnak . . . Ilynemű tapasztalások és elmélkedések tétették éltem egyik főfeladatává a nyelvtanítási esz* közök tökélyesbítését . . . Nem mentem neki „hű bele Balázs“ a dolognak. A philosophiát, főkép a psychologiát, mint a melyen nyugszik a mithodistica épülete, igyekeztem alapnak tenni. Nyelveket tanultam és tanítottam, részint, hogy a feladat nehézségeivel, részint, hogy az elhárításukra tett eddigi kisértményekkel be- hatólag megismerkedjen. Ezek után az előzmények és készületek után, mi nem egy, nem tiz és nem húsz esztendő munkája volt, alkalmaztam az egészen saját magam találta módszert elsőbben a latin nyelvre, azután a németre . . . s könyveimet a hol egyszer bevették, csupa módszeri tekintetből, tanítás-ügyi szempontból nem is cse-iétték fel mással.“ (Halljunk szót: AHon 1864. 115 —118. sz.) „Mindez egy élet tapasztalásának eredménye s szerkesztése alatt egyetlen egy methodicus könyvet fel nem nyitottam s tankönyvet csak akkor, midőn hamis vagy ferde állításokat czélszcrütlen rend- vagy módszereket az igazság, legalább jól megfon-