Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899
10 — mészetesen elmaradhatatlan Toldalék teszi próbára a tanuló tudását az elemzés próbakövén. A ki nem dolgozott II. résznek a tovább bővített mondat és a mondatfűzés lett volna a tárgya. A mű becsesebb része bizonyára ez lett volna, s ezért csak sajnálnunk lehet a kidolgozás elmaradását; az O. V. megfelelő részeivel való összevetés azonban eléggé hű képet nyújthatna a II. rész szerkezetéről is. A latinnyelvtannak, mint említettük, csat tervezetét adja Br. a Módszerben. Kiindujó pontúi természetesen itt is a legegyszerűbb mondatok, a csak igéből álló (Fulgurat, Tonat, Pluit stb.) mondatok szolgálnak. A II. szakasz már határozóval párosítja az igét, még pedig a legfontosabbal, a nevezővel és csak azzal. A III. szakasz a nevezőt mint tulajdonítmányt (attribútum vagy praedicatum) tárgyalja a verbum substantivummal kapcsolatban. A IV. szakaszban az accusativus jő napirendre s vele együtt a kiható igék fogalma; az V. szakasz a dativus, a VI. az ablativus, a VII. a genitivus viszonynak van szentelve. Toldalék persze itt is van. Czímei: 1. megszólítás, 2. kérdés, 3. parancs Viszont azt is felesleges mondanunk, hogy mindenik szakaszhoz külön-külön egy-egy Visszapillantás s az egészhez egy Általános viszapillantás járúl. Eddig tartana az első fejezet. A II. fejezet három szakaszt foglalna magában. A VIII. az elöljárókkal módosított casusokról, a IX. a szükebb értelemben vett liatárzókról, a X. az infinitivusról szól. Az egész fejezetet visszapillantás (az ige addig tanult alakjainak tabellás és paradigmás összeállítása) zárja be. Ezzel be van fejezve az egyszerű mondat tárgyalása (I. rész). A II. részben a bővitett mondatra megyünk át (a melyben t, i. egy vagy több határzó nem egyszerű). Az első szakasz a halmozás sokféle alakjával (a régi nyelvtanok »összevont« mondata), a második a jelzőkkel (vagy a régi néven nevezve, alpótlókkal, tehát nem a mai grammatikák értelmében vett jelzőkkel) foglalkozik. A további részletezésbe nem bocsátkozik az iró s a még hátralevő III rész földolgozásra váró anyagát is (mondathalmozás, mondatfűzés, mondatkor) csak nagyjában jelzi. A tartalomnak és szerkezetnek e rövidre fogott vázolása után lássuk közelebbről, minő módszertani elvek és grammatikai rend
