Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897

b.) Gúlíi Lőrincz tanári beiktató értekezése.

Platon tanítása a lélek halhatatlanságáról.

Az a hit, mely a kereszténységnek ma is közös kincse, hogy t. i. az emberi létezés nem csak addig tart, mig földi testtel van összekötve, épen oly módon megvolt az úgynevezett pogány világban, mint a keresztény vallásban, vagy a zsidóságban. Sőt a görög nemzetnél e hitnek sokkal nagyobb befolyása volt az egyéni életre, mint a keresztényeknél vagy a zsidóknál. Ezt bizonyítják azok az eszközök, épületek, sírok, melyekből a görög nemzet lelki életére következtethetünk és ezt bizonyítja az a roppant nagy irodalom, melyet a görög szellem reánk hagyott s melynek alig van valamely ága, melyben e hit kifejezést ne nyert volna. A drámai költészet hősei már a Kr. előtti 5. században e hitet hirdetik tetteik legfőbb rugója gyanánt s Antigone példáűl azon reményben hal meg, hogy halála után kedves lesz fivéreinek. Pindarosz ugyanez időben zengi lyráján, hogy azon lelkek, melyek három életen keresztül tartották visz- sza magukat minden gonosztól, Zeus utján Kronosz várához jutnak és ott a boldogok szigetén, hol az Oczeán szellői lengenek és arany virágok illatoznak fákon ős vízben, koszorúkkal fonják be kezeiket Rhadamanthos rendeletére. Az orphikus költők még tovább visznek legalább egy századdal, midőn egy hym- nuszuk kijelenti, hogy örökös lesz a bosszú azokon a gonoszokon, kik Démétórt kellő módon nem tisztelik. Az eposz vissza viszi e hitet tán nemcsak az eposzok Íratása idejéig, hanem a mythoszok koráig, midőn az 5. kornak elégedetlen elbeszélője Hésziodosz a 4 kor nagy hőseit ugyancsak a boldogok szigetén élőknek hiszi és hirdeti, hol Kronosz a többi istenektől elvo- nultan uralkodik, hol minden gond nélkül élnek az emberek ős mégis óvenkint háromszor hoz elő aratást a kövér talaj. Homérosz a Hadeszbe vezeti a trójai hőst Odysszeuszt, ki ott meg-