Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897
8 látja és megismeri anyját is, de megölelni nem tudja, mert háromszori kísérlet alatt háromszor tűnik el karjai közűi, mint egy árnyék, vagy álom ; s tán kövétkezetlen vagy csak játszi gondolkozásmód a költő részéről, ha az élni vágyó lelkeket Odysszeusz kivont kardja által tartatja vissza a nem nekik szánt áldozati vértől, melytől erőt nyernének. A bölcsészet szintén nem hagyhatta figyelmen kívül ez általánosan elfogadott hitet. A hagyomány szerint már az első bölcsész Thalész is tanította a lélek halhatatlanságát, bár ez valószínűtlen legenda róla. Nehány későbbi iró, köztük Cicero is, Pherekydészt említi, mint a halhatatlanságot először tanító bölcsészt, ki az orphiku- sok egyike volt. Pythágorász, ki állítólag a Kr. előtti 6. században virágzott, már a lélekvándorlást is tanította, mig Parmcni- dész a metempsychosis híve volt.*) Herakleitosz szerint a világot sem isten sem ember nem teremtette, hanem mindig örökös tűz volt és lesz kellő mértékben meggyujtva vagy kioltva ; a részeg ember lelke azért homályosúl el, mert megnedvesedik; az emberek halhatatlan istenek és az istenek halhatatlan emberek; életünk az istenek halála, halálunk az istenek élete; halál után az vár az emberre, mit se nem remél, se nem hisz. — Empedoklész állítólag legmesszebb vitte a pythagorászi transmi- gratio tant, lelket tulajdonítván még a növényeknek is és eltiltván az állati táplálékot s tán még a paszulyt is;sajnálkozva saját életén, panaszkodva énekli, hogy ő kivan dobva az istenek hajlékából; szerinte a gyilkolás és hamis eskü büntetése 30.000 életkorra terjedő száműzetés. Azonban e hitnek legnagyobb hirdetője Plató volt, e bölcsész, politikus és költő, ki a halhatatlanságot bölcsészeti rendszerének mintegy koronájául tette. Az ő nézeteit akarom röviden ismertetni, czélom lévén nem annyira a tárgy tudományos megvizsgálása, mint inkább az oktatás azon a fokon, melyet a középiskola értelmi fejlettsége megkövetel. Kivonni Platót ama gondolat-világból, melyben élt, elitélni *) Metempsychosis alatt a léleknek emberi alakban való újjászületését értik, mig a lélekvándorlás vagy transmigratio más alakú újjászületést is megenged.
