Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897
10 dés által születnek és terjednek, hanem egyéni befolyás által. E befolyás nagyságát láthatjuk abban a tényben, hogy Szókratész védőbeszédjét Plató, ki mestere elitéltetésénél jelen volt, később sem feledi el, hanem azt valószínűleg minden lényeges pontjában lehető leghívebben leírja, mely igy végződik : az elválás órája itt van és mi megyünk a magunk utján ... én meghalni, ti élni; melyik jobb csak az isten tudja. E befolyásról olvasunk a Phaidouban rajzolt szép képen is, hol Szókratész halála előtti óráiban kedves tanítványa fürtjeivel játszva hattyúdalát énekli a lélek halhatatlanságáról. Azonban az ifjú Plató szemei előtt nemcsak ilyen szent jelenetek tűntek el. Abban a társadalomban, melyben Szókra- tészt elítélhették, lenniök kellett és voltak is más szabású emberek. A vádlókon nem csodálkozhatunk, hisz ezek könnyen akadnak, hanem a bíráskodás is rossz kezekben volt. A törvényt nem tartották tiszteletben, hanem a nép hangulata szerint változtatgatták s ritka volt az a bíró, ki a nép akarata ellenére is megtartotta esküjét, t. i., hogy a törvényt megtartja, mint ezt Szókratész megtette. Vádoló és védő beszédeket a piaczon vásároltak, melyeket Írhatott egy és ugyanaz az ember is. Ez azonban csak egy jelenség volt egy megromlott társadalom életéből. Más irányban is hasonló tünetekkel találkozunk. A hit, a vallás, a meggyőződés helyét a kételkedés és hitetlenség foglalta el. Voltak kik semmit sem hittek, csak a mit kezeikkel megfoghattak. (Theaitetosz 155. Szophistész 246.) A drámában Aischylosz és Szophoklész magas erkölcsi színvonalon álló tragoediái helyett Euripidész szép szavú deklamálása divatozott és a „deus ex machina“ aratta a sikert, mely legfőbb czél volt. A szónoklatban a szójátékok, értelemferdítések és szarvas okoskodások járták s az ügyes tanító méreg-drágán adta el ezt az ifjúságot mételyező tudományt. A bölcsészetben a szo- phisták értelemkápráztató gondolkozása örvendett legnagyobb keletnek. Kiegyenlíthetlen ellentétek, szavakkal való játék, új alakú, félig igaz, félig hamis és egészben nem értett ítéletek és következtetések, kételkedést terjesztő lehetetlen kérdések, bizarr okoskodások ejtették bámulatba az áthénaibeliek lelkét, miket idegenből származott mesterek terjesztettek el közöttük drága pénzért.
