Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897

11 Ezt a két befolyást, t. i. a mester komoly szavát és példáját és az athenaibeliek már meglazult gondolkozásmódját egy perezre sem szabad figyelmünkön kívül hagynunk Platon olvasása közben.

Tekintetbe kell vennünk még egy harmadik és tán legnagyobb fontosságú körülményt is. Csaknem Platon ifjú éveire esik az az idő, melyben Szókratész hatalmas szelleme az emberi gondolkodás szekerét megfordította. Az ő koráig a bölcsészek mindannyian a külső létezés, a nagy világ kérdésével foglalkoztak: Szókratész pedig az embert, a gondolkozó alanyt tűzte ki vizsgálódás tárgyául hires jelszavával: ismerd meg önmagadat. Platon előtt tehát már két világ állott és bölcseletének kettős feladata volt: megismerni a külső világot és összhangba hozni azt a belső világgal. E kettős feladatot azonban, mint okunk lehet elhinni, ő maga tán nem is realizálta magának épen úgy, mint a milyen világosan előttünk áll az most a 19. század végén. Mindazáltal ő megkisértette magyarázatát adni mind a két világnak.

A külső dolgok magyarázatánál különösen a Herakleitosz- féle elmélet ragadta meg Platonnak a figyelmét, melyről Szók- rátész is állította, hogy a mit ért belőle, az kitűnő s a mit nem, azt kitűnőnek hiszi. Ez elmélet szerint a világ egy örökös folyamat, mint Herakleitosz kifejezi: 7í«vt« pst; mint fennebb is említettem, örökös tűz, kellő mértékben meggyujtva vagy kioltva. Platon ez elméletből a tüzet elhagyva, az örökös folyamat gondolatától nem tudott szabadulni, mint ezt Arisztotelész is mondja róla. (Metaph. XIII. 4.) Látván, hogy a külső dolgok annyira változók, egymásba átmenők, azt gondolta róluk, hogy azok nem valóság, a mi tényleg van. Az asztal pl. most fa, majd kő, majd vas vagy egyéb; most szegletes, majd kerek, majd síma, majd érdes; most asztal, majd elkorhadva föld, vagy elégetve hamu. Ez tehát nem valóság, nem létező. A mennyiben létezik, az csak alak, idea, stSo;. E felfogáson alapszik Platonnak az ideákról szóló tana, a külső világnak ideák szerint való, azaz ideális felfogása. E szerint mindaz, a mit szemünkkel látunk vagy bármely érzékünkkel észreveszünk, mind nem valóság, hanem csak hasonlóság azokhoz az örökös és változ-