Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896
Schiller kritikai és költészettani munkái I. Schiller Németországnak a szó legnemesebb értelmében vett legnépszerűbb költője. De nemcsak költő, hanem gondol- kodó és bölcselő is, ki költészetének törvényeit, jellemvonásait mélyreható elméleti fejtegetésekkel igyekszik kikutatni, magá nak megmagyarázni. Benne a költő és gondolkodó páratlan módon egyesült s ez egyesülésben Zimmermann (Geschichte der Aesthetik. Wien, 1858. 483. 1.) kissé erős hazafiui érzéssel Schillert a német népszellem valódi képviselőjének tekinti. Schiller aesthetikai munkássága igen gyakran az elmélkedés és ab- stractio kietlen és fárasztó mezejére vezet. Ide nem követhetjük őt, itt a közép iskola szellemi szinvonalától távol áll, magasan felette. A következő soroknak czélja egyedül az, hogy ismertessék költészettani nézeteit, a melyeknek ismeretével a tanulók költészetének megértéséhez, kritikai méltatásához közelebb juthatnak. Schiller teljes költészettant nem adott. Most egy, majd más költői műfaj elméletével foglalkozik, majd pedig a költészet hatásának különböző módjait vizsgálja. Főműve a naiv |és sentimentalis költészetről irt értekezése s e mellett legbehatóbban és ismételten a tragikum és tragédia elméletével foglalkozott. Alig van iró és költő, kinek elméletében és költészetében a fejlődés oly folytonos és szakadatlan volna, mint Schillernél. Ezért nyilatkozatait és nézeteit csak a történeti fejlődés álláspontján lehet jelentőségükben és összefüggésükben áttekinteni és méltatni. Csak a különböző fejlődési fokozatok szemmeltar- tásával lehet megérteni oly nézeteit és kijelentéseit, melyek fejlődésének különböző korszakaiból kiszakítva s egymás mellé állítva alig állanának meg ellenmondás nélkül. Magyarázói nézeteinek és költészetének fejlődésében különböző korszakokat szok1*
