Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896

- 4

tak megkülönböztetni. Fischer Kuno pl. (Schiller als Philosoph. Frankfurt, 1858.) három korszakot különböztet meg. ‘1792 — 96 években irta bölcseleti munkáit. Ez években bölcselő, 1792 előtt költő („költői vándorévei“, Sturm und Drang,), 1796 után megint költő classicus műveivel. Harnack O. (Die klassische Aesthetik der Deutschen. Lipcse, 1892.) más szempontból, de hasonlóképen három „élesen elválasztott korszakot“ különböztet meg: 1) az autodidaktikai, melyben Kant művei Schillert lényegesen még nem befolyásolták, 2) Kantnak az ítélőerő kritikájával foglalkozik s vele szemben a szép tárgyi elvének meghatározását keresi, 3) Kant rendszerének alapjára helyezkedik s azt a maga módján tovább képezni igyekszik. Szerinte „ez a korszak az előbbivel egyenes ellenmondásban áll.“ E felfogás tévességé- ről Schiller munkáinak tüzetes tanulmányozása könnyen meggyőzhet. Különbon is egészen magára áll e felfogás. Tomaschek szerint (Schiller in seinem Verhältniss zur Wissenschaft. Bécs, 1862) Sch. fejlődéstörténetének kiváló jellemvonása „a haladó fejlődés s az előbbinek kifejlődése a későbbiben.“ Kühnemann (Kants und Schillers Begründung der Aesthetik. München, 1895. 82. 1.) e felfogást hasonlóképen tévesnek és félrevezetőnek mondja s Rerger (Die Entwickelung von Schillers Aesthetik. Weimar, 1894.) helyesen hangsúlyozza Harnackkal szemben, hogy egy oly genialis és sajátos tehetségnek, mint Schiller, szellemi fejlődése nem a pillanatnyi hangulat szeszélyei és ötletei szerint meg-rnegszaggatva folyik. Seb. nem ragad meg egy gondolatsort csak azért, hogy azt egy másik kedvéért önkényesen elejtse, a mely az előbbivel egyenes ellentétben áll. Berger kritika előtti, átmeneti és kritikai korszakot különböztet meg.

Schiller már a Károly-akadémián tartott beszédeiben foglalkozik aesthetikai és költészettani kérdésekkel. Jelentősebb hatással volt rá Shaftesbury, az angol erkölcsbölcselő Ferguson és Garve közvetítésével, kikkel egyik legkedvesebb tanára Ábel Frigyes ismerteti meg. E beszédeiben az aesthetika, a szép, a művészet, az erkölcs szolgálatában áll. E próbálkozásokat csak épen azért említjük, mert az ezekben kifejezett nézeteivel 4 évvel később megint találkozunk, midőn a színházat erkölcsi intézetnek tekinti. Magisterdissertatiójából {Über den Zusam-