Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896
27 — költői erejét bebizonyítsa. A vígjáték ellenben megőrzi azt, hogy soha meg ne szűnjék. A tragédia fontosabb pontból indúl ki, de a vígjáték fontosabb czél felé tart s „ha elérné, minden tragédiát fölöslegessé és lehetetlenné tenne.“ Ha a költő a természetet a művészettel, az eszményt a valósággal úgy állítja szembe, hogy az előbbi rajzolása túlnyomó s az azokon érzett tetszés uralkodó érzelemmé lesz, akkor ele- gikus. Az eszményi világot a költő kétképen foghatja fel; mint pusztán eszményit, a mely valóban nem létezik, mert vagy letűnt már, vagy egyáltalában nem lehetséges; vagy mint buldog valóságot. Első esetben a költői szemlélődés fájdalmasan időz az eszménynél. Ez a szorosabb értelemben vett clegtkus költészet. A másodikban örömmel üdvözli a megvalósúlt eszményt. Ez a legtágabb értelemben vett idyllikus költészet. Ezek az elnevezések — a mint Sch. többször kijelenti — nem akarják a költői műfajok határait összezavarni. Nem a költői műfajokat jelzik, hanem csak a tárgyalásnak alapúi szolgáló érzelem különbségét. Nemcsak az elegia hat ránk elegikusan; hathat a drámai és elbeszélő költő is. Mint a harag a büntető, a gúny a tréfás satyránál, úgy a bú az elegiánál csak az eszmény által felkeltett hangulat eredménye lehet. Ez adja költői tartalmát s minden más forrás alól áll a költészet méltóságán. Ezért Ovidius panaszdalai nem költői művek. Kevés erély, kevés szellem és nemesség van fájdalmában. Nem a lelkesedés, hanem a szükség sugalta azokat és fájdalmának tárgya, az akkori Róma, nem méltó tárgy a költészethez. Még a valóságot is eszménynyé kell átalakítania, mert ebben áll a költői tárgyalás. A külső tárgy magában sohasem költői. Ossian ezért gyakran elegikus, mert a letűnt világot, melyet elsirat, eszményivé változtatja. Rousseaut elismeri költőnek, de nem látja benne a művészt, mert kedélyében s igy műveiben sincs aesthetikai szabadság. Türelmetlen arra, hogy bevárja a lassú művelődés hosszú pályáján a sikert s inkább nem fog a művészethez. Czélját alacsonyabban tűzi ki, csakhogy gyorsabban és biztosabban érhesse el. A német költők közül Haliért, Kleistot és Klopstockot. emeli ki e nemben. Eszmék által hatnak, nem az érzéki igazsággal,
