Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896

képzelniük megelőzi a szemléletet, gondolkodásuk az érzelmet. Nem a tárgyat adják, hanem a mit elmélkedésük abból al­kotott. A naiv és sentiinentális tárgyalásmód két ellenkező alap- hangulat eredménye. De egymást nem zárják ki, sőt vonzódnak egymáshoz. A szép természetet az elegikus költő sentimentalisan tárgyalja. Schiller felveti a kérdést, vájjon megfordítva nem le- hetséges-e? Sentimentális tárgy naiv módon nem volna-e előad­ható? A régi költők naivok voltak, de akkor hiányoztak a sen­timentális tárgyak. Ma megfordítva van a dolog. Vannak senti­mentális tárgyak, de nincsenek naiv költők. Ezt a feladatot bá­mulatosan oldotta meg Goethe, „a ki modern költőink között legkevésbbé távozott el a dolgok érzéki igazságától.“ Werthere, Tassoja, Vilmos mestere, Faustja sentimentális jellemek, de tár­gyalási módjuk teljesen naiv. „Érdekes látni, mily szerencsés ösztönnel van Wertherben minden összehordva, a mi a senti­mentális jellemnek táplálékot ad: rajongó, boldogtalan szerelem, fogékonyság a természet iránt, vallásos érzés, elmélkedő böl­cseleti szellem s végül a sötét, alaktalan, borongó világ.“ S ha hozzávesszük még, hogy mennyire alkalmas a valóság, hogy a hőst eszményi világába visszaűzze! Goethénél az eszményi tárgyból természet lesz. Klopstocknál megfordítva, a tárgyból eszme. Fischer Kuno helyesen mondja (139. I.): A Messiás költőjének jogosabb emléket nem állíthattak volna, mint Sch. szájából ez Ítélet: Köre mindig az eszmék birodalma s bármit dolgoz fel, a végtelenbe viszi át. Mondhátnók, mindennek, a mit tárgyal, levonja testét, hogy szellemmé tegye. Minden élvezetet, melyet költeményei nyújtanak, a gondolkodás gyakor­lásával kell megszereznünk. Minden érzelem, melyet felkelt, ér­zékfeletti forrásokból ered. Innen az a komolyság, az az erő, az a lendület, az a mélység, a mi mindent jellemez, a mi tőle szár­mazik . . . Szűz, földöntúli, testnélküli, szent, mint vallása, az ő költői múzsája. Csak exaltált hangulatban keressük s ezért, az ifjúság bálványa. De a férfi visszatérve az eszmék országából a valóság korlátái közé, sokat elveszít e lelkesülő szeretetből, de semmit sem rendkívüli geniusa s nemes érzelmei iránti tisz­teletből. — 28 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom