Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896

— 23 —

ségünk nyilvánul. A kettő együtt azt a vegyes érzelmet, melyben vidám gúny, tisztelet és fájdalom egyesülnek. A naiv feltétele, hogy a természet győzzön a művészet, az igazság a tettetés felett; ha nem tudatosan történik ez, akkor az a meglepetés naivsága és mulattat, ha tudatosan, az a naiv gondolkodásmód (Das Naive der Denkart, das Naive der Gesinnung) és meghat. Itt az egyűgyüség feletti gúnyolódás az egyszerűség csodá- lásává változik. „A naiv gyermekiesség, a hol többé nem várjuk“ s épen ezért a gyermekkornak tulajdonképen nem tulajdoníthatni. Naiv gondolkodásmódot tulajdonítunk olyannak, a ki a dolgokról való Ítéletében mesterséges és keresett viszonyaikat nem veszi észre s csak az egyszerű természethez tartja magát. Ez romlott emberek tulajdona nem lehet, csak gyermekeké és gyermeki gondolkodásúaké. „Minden valódi lángész naiv s ha nem az, akkor nem lángósz.“ „Csak a lángósznek adatott, hogy az ismeretes határain túl még mindig otthon legyen s hogy kiterjessze a természetet a nélkül, hogy túllépne rajta.“ A legbonyolódottabb feladatokat igénytelen egyszerűséggel és könnyűséggel oldja meg S épen azzal igazolja magát a lángész, hogy egyszerűséggel győzedelmeskedik a bonyolúlt művészeten. Nem megismert elvek szerint jár el, hanem ötletek és érzelmei szerint; de ötletei isteni ihletések, érzelmei törvények minden időkre. Ezt a gyermeki jellemet magánéletében és szokásaiban is mutatja a lángósz. A naiv gondolkodásmóddal szükségképen párosul a naiv kifejezés szóban és mozdulatokban és ez a kellemnek a legfontosabb kelléke. „E naiv kellemmel fejezi ki a lángész legfensó- gesebb és legmélyebb gondolatait: isteni jóslatok gyermekszájból.

A naiv mindkét faja tulajdonképen csak az embernek tulajdona; de a költői képzelem kiterjesztette átvitt értelemben a nem-eszes lényekre is. így naív jellemet kölcsönzünk gyakran egy állatnak, tájnak, épületnek, sőt általában a természetnek. Ez azonban feltételezi, hogy az akaratnólkülit gondolatban akarattal ruházzuk fel.

Ez a pont az, melyből kiindulva, azt a kérdést veti fel: mi az oka, hogy a görög nemzetnél, mely szerencsés ege alatt a szép természettel oly meghitt életet élt, oly kevés nyomát találjuk annak a sentimentális érdeklődésnek, melylyel mi a tér-