Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896

18 —

let ellenben korlátoz, mert az erkölcsi törvény feltétlen parancsa ellenmond a képzelem szabadságának. Ezért az Ítélet két módja nemcsak hogy nem támogatja egymást, hanem ellenkeznek egymással, mert törvényszerűség, melyet az ész, mint erkölcsi biró követel, nem fér meg a szabadsággal, melyet a képzelem, mint aesthetikai biró követel. Innét van, hogy valamely tárgy aesthetikai czélra épen annyival alkalmatlanabb, a mennyivel alkalmasabb erkölcsire. „Még a legfenségesebb erény nyilvánulásából is csak azt használhatja a költő czéljaira, a mi erőre mutat“. Az erő irányával nem törődik, czélja egyedül a gyönyörködtetés. Még inkább meggyőződünk erről, ha meggondoljuk, hogy a benyomás költői ereje, melyet erkölcsi jellemek vagy cselekvények ránk gyakorolnak, mily kevéssé függ történeti valóságuktól. Az eszményi jellemek keltette tetszés semmit sem veszít azzal, hogy forrása költői fictiók, mert az aesthetikai hatás nem a történeti, hanem a költői igazságon alapszik. Ez pedig nem abban áll, hogy valami tényleg megtörtént, hanem hogy megtörténhetett, tehát a dolog benső lehetőségében. Igaz ugyan, hogy az a tény, hogy a személyek valóban éltek, fokozhatja a gyönyört. De ez idegen elem inkább hátrányos, mint előnyös a költői benyomásra.

„Csak a kontár veszi az anyagtól az erőt, melyet nőm tud az alakba önteni“. A költészet útja nem az emlékezet rideg mezőin vezet. Magyarázója nem a tudományosság. A szívhez szól, mert onnan eredt; az emberhez, nem az állampolgárhoz Különös munkája, feladata nincs s erre nem lehetne ügyetlenebb eszközt választani. Működési köre az emberi természet egészére terjed ki.

Az az aesthetikai erő, melylyei a fenséges gondolkodás ős cselekvés megragad, azon alapszik, hogy helyesen cselekedni lehetséges, az az hogy bármely erős érzelem sem képes elnyomni a kedély szabadságát. Ez a lehetőség a szabadság és akaraterő minden erős nyilvánulásában megvan s a költő itt talál magának megfelelő tárgyat. Nem kérdés, hogy jó vagy rossz jellemek-e, csak erősek legyenek. Itt az erőre, nem annak irányára, a szabadságra, nem a törvényszerűségre tekintünk. „A bűnös érdekelni kezd, mihelyt boldogságát és életét kell veszélyeztetni, hogy gonosz akaratát végrehajtsa. Az erényes oly