Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1891
4 egyáltalában alkalmatlanoknak tartanák s „mégis — Írja tovább — mi első ifjúságunk gondtalan korát boldogul éltük le azokban, sőt mindenikből minden korban számos oly szolid értelmi műveltségű ember került ki, kik a közszolgálat különböző ágaiban a nemzeti kulturális viszonyokban igen szép szolgálatokat tettek és tesznek ma is a hazának és egyháznak.“ Kovácsi ezt az eredményt igen természetesnek találta, mert mindenkinek magának kellett megteremteni jövőjét. A szerény környezet hatása alatt szerénységhez, munkássághoz szoktak. Kovácsi 1840/41. tanév végével kitűnő eredménynyel végzi a kolozsvári unitárius főiskolában a bölcsészeti tanfolyamot, s az E. K. Tanács már 1841-ben ugyanoda az alsó négy gymn. osztályhoz a latin nj-elv köztanitójává nevezi ki s már 1842-ben a köröndi zsinaton megválasztja tanárrá és gondoskodik, hogy külföldi akadémiákon tanuljon. A berlini egyetemen tanult két évig s azt követőleg nevelő volt Tarcsa- falván Pálfi Dénes nagybirtokos házánál. 1852-ben a főiskola három felső osztályához alkalmaztatott tanárnak, de nevelői kötelezettsége még tartván, csak rendkívüli minőségben. 1856-ban aug. 30-án iktattatott be a latin nyelv rendes tanárává, mely terhes, de előtte kedves foglalkozást 1891. év utolsó napjaiban bekövetkezett betegsége s ezt 1892. február 6-án követett váratlan halála szakította félbe. Ha visszatekintünk azokon az éveken, a melyekben együtt működtünk boldogult kartársunkkal az ur szőlőjében, ha számba vesszük azokat a jeles munkákat, a melyek az ő kezéből kerültek ki, egy nélkülözhetetlennek látszó erős férfi alakja lebeg szemünk előtt. Mint tanárt a törhetetlen szorgalom és a szakadatlan pontosság tette kiválóvá, a mit eléggé jellemez az, hogy még esküvője előtti leczke-órárais elment és azt végig kitartotta menyasszonya állandó keservére s a nászközönség csodálkozására. Horatiust, Vergiliust, Cicerót s a többi latin classicusokat nemcsak hogy kedvelte, hanem legtöbbjét könyvnélkül tudta. A kik tanárkodása utolsó feléből ismerték, azt hihették, hogy szaktárgya irodalmával keveset foglalkozott, de szakkönyvtára, melyet örököse a főiskolának hagyott, meggyőz arról, hogy még az ujabbkori termékeket is állandó figyelemmel kisérte. „Tanított és tanult — Írja egykori tanára Krassai Sámuel — nem annyira nyelvet, mint
