Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1886
47 államnak, községnek, hol vagyonát szerezte, hol az Isten jó igyekezetét, munkásságát sikerrel koszoruszta: az elvett jótéteményeket viszonoznia kell, hogy igy másokat is jóllétre segíthessen. Az egyik elhunyt kedves neje emlékére templomot építtet; a másik fia emlékét alapítványokkal vagy nevelő intézet, emlőse által örökíti meg; az egyik amaz intézetet emeli virágzásra, hol miveltsége alapját megvetette ; a másik a gyári munkások sorsán óhajtván segíteni, azoknak kényelmes lakások előállítására ezreket áldoz . . . s igy tovább.. . Ugyan ez a szellem, ugyanez a nemes gondolkozás és humánus érzés vezette városunk derék és-munkás polgárát: Peielle Istvánt is, a miden az Isten által megáldott becsületes munkássága, szorgalma gyümölcséből másoknak is nyújtani kívánt; midőn vagyonának egyrészét letelte a nevelés oltárára, 3000 frt alapítványában. S hogy épen legdrágább kincsének, korán sírba szállt szépreményü fiának, kívánt maradandó emléket állítani, evvel csak kedvenezének tanuló társai iránti nemes és meleg érzését s tanárai iránt tanúsított tiszteletét fejezte ki. Hiszen a megboldogult kedves tanítvány, minden nap valamelyik szegény sorsú tanuló társát magával vitte ebédre, vagy vacsorára, kiket az áldozatkész szülők legszívesebben fogadtak; s itt ki kell emelnem, hogy e szép tettet azután is gyakorolta a Peielle-család, a mikor fiai intézetünkből kiléptek. S ime a jótékonyság gyakorlása állandó lett. Ifj. Peielle István nem halt meg, mert ő él, s élni fog örökre, mint hitelvünk! Jótékonyságát gyakorolni is fogja ezután is minden évben az unitárius főtanoda kitűnő tanulói fölsególésére. Ezek, valamint a tanári testület híven meg fogják őrizni drága emlékét. Ez a tudat vigasztalja meg a bánatos szülőket, kiknek fájdalmuk mély, mint a tenger; s pótolja ki az elveszett örömet és szép reményt: életben levő kedves fiókban. Alapítólevél. Tekintetes Kovács János igazgató tanár urnák Tekintetes igazgató tanár ur! Helyit. Alólirottak Peielle István és neje, szül. Rauch Katalin az 1886. ápr. 16-án korán elhunyt,felejthetetlen kedves fiunk: ifj. Peielle István drága emlékét a kolozsvári unitárius főtanodában, melyben ő annyi kellemetes órát töltött, melyet annyira szeretett, s melynek 1875. szept. 1-től 1881. júliusig egyik szorgalmas és kedvelt tagja volt, megörökíteni óhajtván: e czélból az ide mellékelt 3 drb. 122. 811, 122. 812, és 122, 813 számú külön-külön, ezer p. írtról szóló s 1887. jan. 1-től járó 12 drb. szelvényekkel ellátott 5% al kamatozó „Járadék kölcsön“ kötvényekben 3000, azaz háromezer frt alapítványt teszünk a következő feltételek alatt: 1. Ezer frt a 122., 811. sz. kötvényben csatoltassék az unitárius tanári nyugdíj- és özvegy-árvái alaphoz. 2. Kétezer frt a 122., 812. és 122., 813. számú kötvényekben
