Állami Gimnázium, Kolozsvár, 1941

8

másik nem jelenléte oszlathat el. A kél nem baráti alapon történő találkozásai alatt a striclu senso sexuális szükségérzet valósággal eltűnik — föltéve, hogy teljesen egészséges lelki alkatú egyénekről van szó. Természetes állásfoglalásra kell hát szoktatni az ifjúságot a nemi problematikával szemben. „Ez a valódi, eszményi tisztaság — mondja Fernere (Coéducation des sexes), a természet titkaiba a maga idejében szellemileg helyes úton beavatott, fölvilágosított ifjúság öntudatos, egészséges, virágzó tisztasága, aki nem pazarolja magát és lelkét magyarázatok kutatására, nem vesztegel az aberrációk útvesztőjében. E mellett az élettani értelemben vett ösztönök erejét gyakran sikerül a „magasabbrendű“ felé való törekvéssé transzporáéi, nemesíteni s az alacsonyrendű életet „áthangolni“ s egyébként szétszóródó, kárbavesző energiákat az eszmény szolgálatába állítani.

Az akarati és érzelmi élet megbetegedései (hisztéria, neuraszténia, melankólia) mind sexuális és erotikus eredetűek. Mert az ösztönök előtt ott állanak kérlelhetetlen korlátokként az erkölcsi és társadalmi törvények. Az egyénben tehát összeütközésre kerül a ser az ösztönélet és a társadalmi lény között s mindegy hogy melyik kerekedik felül, az „én“ egyik vagy másik része áldozatul esik. De nem pusztúl el teljesen. Meghúzódik, bujkál a lelki élet homályos zúgaiban, észrevétlenül, sőt gyakran öntudatlanul s vele megindul egy misztikus folyamat t a „tudatalatti" fedőrétege alatt utat tör magának s egyszerre csak váratlanul előbukkan új jelmezben, mint az érzelmi vagy akarati élet aberációja. Most már ellenőrizhetetlen és minden az egyén lelki alkatától függ, sok minden válhatik belőle; a vénleánynak a macskájához való bogaras ragaszkodástól a leg- magasabbrendü és legtökéletesebb művészi megnyilatkozásig és vallásos miszticizmusig. De mindig ott kisért a háttérben, teljes fegyverzetben ! az öszlön Ő hatalmasságától függ, hogy abszurd és lealacsonyító vagy felemelő, megejtően szép formában jelentkezik, a szublimáció folyamatában.

Az együttnevelés lényegéről, mibenlétéről ma is a legteljesebb zűrzavar uralkodik. E kérdéshez nem is lehet hozzányúlni, csak a legteljesebb bizonytalanság érzésével. Éppen ez magyarázza meg a legellentétesebb nézeteket. Sokan — a legfelületesebbek — csak az újítás utáni vágy kifejezését látják benne. Mások meg egyenesen veszedelmes valami, a bolsevizmushoz hasonló reformot.

Mielőtt az ellenvetésekkel foglalkoznánk, azt kell eldöntenünk! mit értünk együttnevelő (koedukációs) iskola és mit vegyes iskola alatt? Előfordulhat, hogy a vegyes oktatási rendszerben a nemek együttnevelése tényleg külön figyelem tárgya. Rendszerint azonban ez nincs így. A vegyes iskolák többnyire opportunista elgondolás gyümölcsei, amelyeket többnyire gazdasági okok hoztak létre. Pl. olyan elemi iskolákban, ahol elegendő számú növendék híjján egyetlen tanító vagy tanítónő működik; itt egyetlen osztályban gyűjtik össze a különböző nemű gyermekeket.

A középiskolákban a nőknek a kenyérkereső pályákra való özönlése nyitotta meg a leánynövendékek előtt a főgimnáziumok kapuit. Ezek a vegyes iskolák azonban a legritkább esetben valóban nevelő hatású tanuló-közösségek.

Minden félreértés és tévedés oka, hogy sokan nincsenek tisz