Állami Gimnázium, Kolozsvár, 1941

I.

Körösi Csorna Sándor

Irta: dr. Nagy Tíborné Nagy Zsófia.

1942. április 12-én mult száz éve, hogy Körösi Csorna Sándof Dardzsilingben a „világ tetejé-‘‘nek, a Himalájának tövében meghalt. Körösi Csorna Sándor, a háromszéki gyalog székely, holtteste fölé az angol Bengát-Ázsiai Tudományos Társaság emelt emlékkövet.

Milyen hosszú út — nagyobbrészt gyalog — a Háromszék- megyei Kőröstől az ázsiai Dardzsilingig és milyen nehéz út a nagy- enyedi szolgadiák útja az angol Tudományos Társaság megbecsüléséig és csodálatáig! Ekkora utat csak az aszkétizmusig tökéletes kitartás, igénytelenség, önfegyelmezettség és céltudatosság tud bejárni.

Körösi Csorna Sándor életét és egyes adatait Duka Tivadar adataiból és Baktay Ervin kutatásai nyomán ismerjük.

1784-ben április 4-én született a háromszékmegyei Kőrösön, apja szegény székely ember, a fiú már 15 éves, amikor a nagy- enyedi kollégiumba kerülhet, ahol a gazdagabb diákok kiszolgálásáért és takarításért tanulhat. A gimnázium elvégzése után az angol protestánsok segítségével két évet nyelvtanulmányokkal és a történelem tanulásával tölt.

Amikor hazatér, Mármarosszigeten akarják tanárnak választani» de benne már akkor él a hivatás tudata és életének célját is tisztán látja már. Akárcsak Julián barát 1236-ban, a rokontalan magyarok testvéreit, őshazáját akarja megkeresni Ázsiában. Az ázsiai Mongolországba akar eljutni, túl a Himaláján és ott kutatni az arab forrásokban szereplő ujgur, vagy jugar nép után, amelyikről azt hiszi, hogy a magyarok Ázsiában, az őshazában maradt testvére lehet.

Már diák korában megtanulta a klasszikus nyelveket és németül franciául, Göttingenben angolul és arabul tanul. Mongolországba azonban Oroszországon keresztül akar eljutni, ezért Temesvárra, majd gyalog Zágrábba megy, hogy a szláv nyelveket tanulja.

Innen vissztérve, hazamegy búcsúzni és barátai ijesztgetésével mitsem törődve, 1819 novemberében „könnyüszerüleg öltözve, mintha csak a mezőre menne üdülni", elindul gyalog Ázsiába.