Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1941
7 szavakért, mint ennek az eljárásnak az alkalmazásával. Az osztályfoglalkoztatás biztosítása érdekében megköveteljük, hogy a tanulók a tábláranézés nélkül írják be füzetükbe a feladott szavakat. A második félévben nem szavakat, hanem mondatokat diktáltattunk, és a mondatban előfordult helyesírási hibák száma szolgált a selejtezés alapjául Ezidén a Franklin Társulat Gondán—Magosi—Nagy szerkesztette magyar olvasókönyvét és Nagy J. Béla magyar nyelvtanát használtuk tankönyvül. Az olvasókönyv á'landóan kezünkben volt, és annak valamennyi a tanmenetben kivá'asztott olvasmányát elvégeztük. A jól szerkesztett nyelvtankönyv használatától sok esetben eltekintettünk, mivel többnyire magunk szerkesztette mondatokból indultunk el. így élményszeriívé tehettük a nyelvművelő órákat;a tanulók jó kedéllyel,szinte észrevétlenül sajátították el a különben elvont nyelvtani ismereteket. Ezzel a módszerrel minden szigorúságnál és erélyességnél eredményesebb módon lehetette fokon is megteremteni a közös munkához szükséges feltétlen fegyelmezettséget. A magunk szerkesztette példamondatok kiegészítéseképen különböző nyelvművelő könyvek anyagát is felhasználtuk Nyelvtani tankönyv használata, inkább ismétlésnél, különösen gyengébb tanulók számára mutatkozott fontosnak. Az olvasmánytárgyalás a Részletes Utasítások ajánlotta módszeres lépések betartásával történt, összefoglalás alkalmával (az óraterv utolsó pontja) külünösképen kiemeltük az erkölcsi tanulságokat. Az osztály együttes munkájával rövid tartalmi összefoglalást készítettünk, és a közösen megállapított emlékeztető mondatokat a tanulók bejegyezték füzetükbe (pontokba foglalás). Nyelvművelésünkben a kérdvekifejtő módszer és az osztálymunkáltatás megvalósítására törekedtünk. Igyekeztünk, hogy a törvényszerűségek és az »okvetlen szükéges“ rendszerezés a tanulók munkájának eredményeképen szülessék meg. Mind az olvasmányi órákon, mind a nyelvművelés óráin különös tekintettel voltunk a koncentráció alkalmazására. Az oktatási elvek minden egyes faját illetően igen nagy a pedagógiai irodalom, de talán egy kérdéssel sem foglalkoztak annyit, mint a koncentrációéval, egy kérdést sem homályosítottak úgy el a soha meg nem valósult elméleti fejtegetések, fogalmi meghatározások és szükségtelen csoportosítások zűrzavarával. Kétségtelen, hogy a mindenkori oktatásban volt bizonyos központi ismeretanyag, melyhez más szaktudományokat vonatkoztattak. Az ókori iskolák Homérosz műveiből tanultak szinte minden tudományt, éppen úgy, mint a közelkeletiek a Koránból, vagy a középkori keresztény iskolák a Bibliából. Ma a nemzet megismerése a főfeladat; a nemzeti tárgyak képezik nevelő tanításunk magvát, a nemzetismereten belül pedig a magyar nyelvi és irodalmi ismeretek foglalják magukban legjobban nemzeti műveltségünk legfontosabb ismereteit. A magyar nyelv a magyar szellem megnyilatkozása, és abból visszakövetkeztethetünk magára a magyar lélekre. A nép megismeréséhez szükséges nyelvének és annak szellemének megismerése. A magyarnyelvű olvasmányok a magyar szellem kiválóságainak megismeréséhez vezetnek. A magyar nyelv és irodalom tanára tanításában kitér a nemzeti műveltség és az általános művelődés számos más területére, de ugyanakkor segítséget vár minden más tanártársától, mind más szaktárgyak magyarra vonatkoztatásában, mind a nyelvhelyességre való törekvésben. Ha p. o. ugyanarra a nyelvtani sajátságra mutat rá az első osztály három nyelvtanára (magyar, héber, latin) és külön-külön hivatkoznak a másik két nyelv esetleges hasonlóságára a tárgyalásra kerülő anyagrészben, ez az eljárás nera lesz unalmas a diáknak, nem is érzi azt fölöslegesnek, de megerősíti a tanuló egységes világképét, lelkét harmóniával tölti meg, ugyanakkor az ismétlést, és így a biztosabb bevésés célját is, megvalósítják a tanárok. A koncentráció, azaz a tárgyak összekapcsolása, lélektani okokra vezethető vissza. Comenius mondta ki először, hogy „más nem lehet tartós, csak az, ami bensőleg minden
