Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma, Kolozsvár, 1941

6 adására, igazolványok kiváltására használják fel. Az utcán találkozik tanárával, tanulótársával. Világos, hogy a tanuló nem érdemli meg az igazolatlan órákat, de az is nyilvánvaló, hogy az iskolai fegyelem lazul az ilyen esetekből kifolyólag, mert az iskola a tanuló számára másod­rendűvé süllyed. Talán a szülő részéről a gyermekre rótt kötelességet más is elintézhette volna, vagy pedig más időben is elintézhető lett volna. Az iskola csak akkor tudja oktatói és nevelői feladatát teljesíteni, ha a tanulók a szorgalmi időt tényleg az iskolában töltik. Az említett eset különben is alkalom arra, hogy a tanuló hozzászokjék a mulasztáshoz. Pedig az elmulasztottakat a tanuló ritkán tudja teljes egészében pótolni a legjobb igyekezet mellett is. Különösen nagy a mulasztott órák száma a felső osztályokban. Némelyik tanuló valóságos iskolakerülővé lett. Minden ürügyet fel­használ a mulasztásra. Az igazolatlan órák száma megnövekedett. Ámbár anyagi okok miatt nem szívesen tesszük, mégis kénytelenek voltunk kimondani, hogy azoktól a tanulóktól, akik 1—2 napot gyakrabban szoktak mulasztani, csak orvosi bizonyítványt fogadunk el. Egy esetben az is előfordult, hogy alapos gyanú alapján a mindig ugyanazon orvostól származó bizonyítványt nem fogadhattuk el. Maga az illető tanuló di­csekedett ugyanis tanulótársai előtt, hogy az ő mulasztását az illető orvos úgyis igazolja. A tett intézkedések a mulasztások számát le­csökkentették. A mai nehéz időkben, amikor mindenkinek fokozottan kell telje­sítenie kötelességét azon a helyen, ahova hivatása állította, követeljük meg gyermekeinktől, hogy a kötelességteljesítés ne kényszerből történ­jék, hanem ösztönös cselekedetté legyen náluk. Ha következetesen já­runk el velük és nem hagyunk kibúvókat, a megszokás a gyermek ter­mészetévé válik. Az iskolalátogatás is kötelességteljesítés. Nem várhatunk gyermekeinktől jó eredményt a tanulásban, ha minduntalan otthon tart­juk őket apró okok miatt is. Amelyik tanuló egész éven át pontosan látogatja az iskolát, még gyengébb tehetség esetén is nagyjában meg­tanulja minden tárgyból a megkövetelt anyagot. Az iskola nem akarja elzárni a növendékeket a mozi és színház látogatásától, sőt nevelési és oktatási szempontból ezt elő is segíti. Nem' lehet azonban közömbös az iskolára, hogy a tanulók milyen da­rabokat néznek meg. Iskolánk a mozi- és színház látogatását az osz­tályfőnök írásbeli engedélyéhez kötötte. Ne vigyük tehát gyermekeinket még szülői felügyelettel sem e helyekre az osztályfőnök írásbeli enge­délye nélkül. Az engedély birtokában a szülőre és tanulóra egyaránt zavartalanabb az illető darab élvezése, másrészt az engedély kiadásával az iskola magára vállalta a felelősséget, hogy gyermekünk tényleg neki megfelelő darabot néz meg. Ha hirtelen jön a szülő arra az elhatáro­zásra, hogy moziba, vagy színházba megy, iskolás gyermekét inkább ne vigye magával, de ne hozza abba a helyzetbe, hogy tudatosan meg­szegje az iskolai szabályzatot. A szülő követelje meg gyermekétől az órarend otthoni kifüggesz­tését. Ezzel a szülő nemcsak azt ellenőrizheti, hogy gyermekének milyen leckeórákra kell készülnie, hanem iskolai elfoglaltságának idejét is. Iskolánkban csak kivételesen van a tanulóknak délutáni elfoglaltsága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom