Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma, Kolozsvár, 1941
A magyar honvéd. (Vázlatos részlet a Hősök Napján kirándulással egybekötött iskolai ünnepélyeit mondott igazgatói megnyitó beszédből.) A történelmi parancsnak engedelmeskedve ismét hadba szállott a nemzet; részeseivé lettünk annak a küzdelemnek, amelynél nagyobbat nem ismer a világtörténelem, s amelynek kimenetelétől függ nemzeti létünk. Mindennél drágább kincsünk, viszontagságos múltúnkban dicsőségesen helytálló nemzeti büszkeségünk, a magyar katona, a távoli orosz mezőkön vívja az ellenségtől is megcsodált hősi harcát. Nincs egyetlen magyar, aki a legnagyobb tiszte* lettel és a legbensőbb szeretettel ne venné körül a magyar honvédet. Tár* sadalmi berendezésünkben, polgári intézményeink egyik-másikának mükö* désében a nekünk legjobban fájó bírálat találhat itt*ott kivetnivalót, de katonáink, hadseregünk láttára mindnyájunk lelkét a büszke öntudat, a magabízás melege hevíti. Nemzeti történelmünknek csak pillanatnyi átgondolására is elvonulnak előttünk a kemény megpróbáltatások, amelyeket szép hazánk átélt. Sokszor voltunk reménytelennek látszóan alól, és most mégis itt állunk egy biztatóbb jövő hajnalán. A Kárpát-medencében való elhívatásunk sok hőst követelt a magyartól. Történelmi hőseink mögött felsorakoznak a névtelen hősök milliói, akik vérükkel pecsételték meg a hazához való tántoríthatatlan hűségüket. Riogatásunk ellenére is megelevenednek ilyenkor előttünk a negyedszázaddal előbb átélt világháborúban elesett bajtársak, akik többnyire idegen földben alusszák örök álmukat. Halljuk a rohamozó rajta*rajta kiáltások, az ágyú- dörgés, gépfegyverkattogás és puskaropogás között a halálosan sebesültek egyre halkuló ajkáról az utolsó nyöszörgéseket, az Isten, az édesanya, a feleség, vagy gyermek nevének segítségül sóhajtását. De mik ezek az emlékek mind a mai háború elképzelhetetlenül fejlett eszközökkel vívott harcához képest? És mégis a magyar katona magyar becsülettel és magyar Jelekkel áll az Isten és nagy fegyverfársaink segítségével a hazától messzire kitolt őrhelyén. Triánon kétévtizedesnél több szakadatlan megaláztatása acélozza lelkét, hogy ezerszer inkább a halált, mint hogy mégegyszer megérje 1918-aí. Fiúk 1 Ti mindnyájan leventék, katonai előképzősök vagytok. A ti apáitok, a ti bátyáitok küzdenek odakünn értetek, mindnyájunkért, a hazáért, ök a külső arcvonalon, ti a belsőn álltok. A két arcvonal egymástól elvá* Iaszthatatlan. Triánon azért következhetett be, mert a magukat minden ál* dozatból kihúzók, a kishitűek megbontották a belső arcvonalat, hátbadöfték a diadalmasan küzdő magyar katonát. Katonáink ma is megállják helyüket odakünn, nekünk a munka, a kötelességteljesítés fegyvere jutott eddig osztály* részünkül idehaza. Honvédek vagyunk mindnyájan a szó legszebb értelmében. Harcolunk mindenki ellen, aki a reábízott helyen nem megfeszített erővel dolgozik, aki tunyaságból, vagy épen rossz szándékból erőinket gyengíteni akarja. Panaszkodásnak helye nem lehet már azért sem, mert a belső arcvonalon küzdeni összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint a külső arcvonalon. Nem félünk azonban a külső arcvonaltól sem, ha a kötelesség oda rendel. Amíg ez be* következik, a mi kötelességünk: dolgozzunk öntudatosan és imádkozzunk viszta szívvel, hogy vezérelje Isten és győztesen vezesse vissza hős honvédeinket_
