Református Kollégium, Kolozsvár, 1943
falak közé, legelőször vele ismerkedett meg. Évtizedeken át volt a kollégium elemi iskolájának elnök-tanára, a szeptemberi beíráskor ott ült nyájas arcával s a kis platánfákba derűs mosolyával bátorságot öntött. Nagy buzgósággal vitte az elemi iskola életkérdéseit, s neki köszönhető, hogy abban az időben ez az iskola volt a város legmagasabb színvonalon álló elemi iskolája. Mikor az 1933. évben a szolgálati idő betöltése miatt nyugdíjba kellett mennie, nem ment el, itt maradt továbbra közöttünk. Csak átment az öreg Farkas-utca túlsó oldalára, az egyházközség irodájába, amelynek ablakábói jól látta az öreg kollégiumot és mint az egyházközség főgoednoka tíz esztendőn át szolgált tovább nem lankadó buzgósággal. A kolozsvári egyházközség abban az időben a legsúlyosabb megpróbáltatások között őrizgette a nyájat, s a nyugalomba vonult vallástanár ifjú tűzzel veti bele magát szeretett egyházközsége terheinek hordozásába s abban az egyházközségben, amelyikben született, amelyikben atyái és ősei is születtek, amelyikben nevelkedett mint kis gyermek, tanúit mint diák, amelyikben tanított mint tanár, prédikált mint ígehirdető, a legnehezebb időben odaáll a vezéri helyre s fiatalokat megszégyenítő kitartással dolgozik és küzd a nyáj megtartásáért. Széleskörű kitekintéssel bírt. Aminek legnagyobb bizonysága az, hogy életének vége felé nem zárkózott el, szelleme nem tokosodott el, ahogy az nagyon sok esetben megtörténik, hanem élete végéig minden komoly közügy érdekelte. Élénk részt vett városunk társadalmi életében és annak értelmiségével felekezeti különbség nélkül baráti kapcsolatot tartott fenn. Nem szerette a szűk látókörű embert s ebben a tekintetben igán jellemző reá nézve, hogy az egyszerű hóstáti családból származott gyermek a hóstátin túl is meglátta az embert. Izzig-vérig református volt, de reformátusságából soha sem csinált felekezetieskedő kérdést. Társadalmi érintkezése révén sok megértő barátot szerzett a kollégiumnak és egyházának. A gyászmenet ahogy elindúlt a Farkas-utcai templom öreg falai közül, egy pillanatra megállóit a kollégium kapuja előtt. Lelkűnkben úgy hallottuk, hogy megszólal a csengettyű: ballag a vén diák, megy az égi mezők felé. Tanítványai és tanár-társai meghatódott szívvel intenek búcsút ............ tovább..............tovább............... D eák Ferenc. Tárkányi György ravatalánál. Búcsúbeszéd. A kollégium nevében elmondotta Dr. Tulogdy János. A Kolozsvári Református Kollégium öregdiákja, a kollégium Pártfogó Egyesülete, öregdiákjai nevében búcsúzik Tőled Tárkányi György, öregdiák testvérünk, aki kollégiumunknak diákja, majd leghűségesebb öregdiákja voltál szived utolsó dobbanásáig. Bizonyságot teszek róla, hogy el sem tudtuk képzelni a Pártfogó Egyesület semmi megmozdulását, az öregdiáktalálkozókat a Te kedves egyéniséged, kedves felköszöntőid nélkül. S ha majd a'Min-
