Református Kollégium, Kolozsvár, 1943
6 denható segítségével a hársfavirágos Farkas utcában ismét összegyűlhetünk öregdiák-találkozóra, érezni fogjuk, hogy lelked velünk lesz. Öregdiák testvéred búcsúzik Tőled Tárkányi György tanár úr, mint volt tanítványod : egy a sok ezer közül — valamennyi nevében. Bizonyságot teszek róla, hogy szeretett, jó tanárunk voltál, aki atyai szeretettel oltottad be lelkűnkbe az istenfélelem, a hit alapjait, s hogy munkánk könnyebb legyen, Bartók György püspök úrral kátét is Írtál számunkra. Búcsúzunk Tőled mint volt tanártársad, mint akinek megadta a Mindenható, hogy majdnem két évtizeden át mint tanártársad hallgathattam bölcs tanításaidat, prédikációidat, tanácsaidat Melletted, Veled együtt szolgálva. Búcsúzok Tőled kollégiumunk elemi iskolája nevében, melynek 25 éven át igazgatója voltál, hol a tanítótestület tagjai a legnagyobb tisztelettel, szeretettel vettek körül, hol — tudom, láttam — a kis tanulók úgy néztek Reád, mint jóságos édesatyjukra, majd nagyatyjukra. Búcsúzok Tőled a kollégium elöljáróságának nevében, melynek jegyzője, tagja voltál, mely mindig hálával gondolt, fog gondolni a Te áldásos vallástanári működésedre, melyet a sepsiszentgyörgyi 4 éves tanárságod után kollégiumunkban 35 éven át végeztél soha nem lankadó buzgalommal. Bizonyságot teszek róla, hogy nyugalomba vonulásod után is lelkesen viselted kollégiumunk minden gondját. Búcsúzok Tőled azzal a lélekkel, amelyet ez a gondolat fejez ki leghívebben: csak az halt meg, akit elfelejtettek. Mi nem fogunk Téged elfelejteni sohasem. Arcképed ott van kollégiumunk nagy tanárainak arcképei között. Mindig látni fogunk, mikor összegyűlünk ott ünnepélyekre, amikor összegyűlünk az Úr nevében istentiszteletre, úrvacsoraosztásra és hálával fogunk gondolni Reád, aki a külön ifjúsági istentiszteleteket és úrvacsoraosztást rendszeresítetted kollégiumunkban. Emléked örökké fog élni öregdiáktársaid, sok ezer tanítványod, tanártársaid lelkében, a kollégiumunk történetének lapjain — hiszen a kollégium élő történelme, történetének hűséges íródiákja voltál. Most, mikor pár perc múlva az utolsó kicsengetés után elindulsz a nagy szilenciumba, az örökkévalóság útjára a Te drága Farkas utcádon át az örök pihenőre, boldogult szerető és szeretett hitvesed mellé a Házsongárd drága földjébe — hol kollégiumunk nagy tanárai, a Te jó barátaid nyugosznak —, arra kérjük a Mindenhatót: legyen Veled, adjon Neked csendes, örök nyugodalmat. Isten Veled ! Nyugodj csendesen !
