Református Kollégium, Kolozsvár, 1942
13 vezette egyházközségét a nehézségeken keresztül az evangélium szavával, eréllyel, kitartással, példamutatással. Az elmaradt iskolai államsegély pótlására házról-házra járva, önkéntes megajánlás alapján újjászervezi az egyházi adózást, szegény hívek segélyezésére megszervezi a télisegélyt. Felépíti a Farkas-utcai központi egyházi irodát és papi lakást, rendbehozza az ősi templom tetőszerkezetét és oromfalát. Kendvenc terve volt, hogy amint megújította a dési templom belsejét, úgy rendbeszedeti a Farkas-utcai templomot is. E nagyszabású tervet utódja, László Dezső valósította meg. Az egyházközségtől adományozott telken épült fel a kirá'yutcai református leánygimnázium, lelkész-elnöksége alatt újultak meg a magyarutcai és Monostor-úti elemi iskolák. Egyházközségének vezetése mellett számos egyházi cikket írt és sajtó alá rendezte nagy prédikációs kötetét: Siessünk Jézushoz. (1930.) Tevékenyen munkálkodott az egyházkormányzati testületekben is. Esperese volt a kolozsvári egyházmegyének, tagja az egyház- kerület igazgatótanácsának és a református kollégium elöljáróságának. Vásárhelyi Boldizsár egész életében a szolgálat, a kötelességteljesítés embere volt. Amikor érezte, hogy munkaereje kora miatt nem bírja a vál- laira nehezedő terheket, letette a megbízásokat, mert ő azokban nem megtiszteltetést, hanem munkaalkalmat látott és keresett. így előbb az esperességről mondott le, hogy egész erejét egyházközségének szentelhesse, később pedig lelkészi tisztéről is lemondott, mert úgy érezte, hogy a belvárosi gyülekezet vezetésére csak ifjúi erő és lelkesedés alkalmas. Gyenge egészsége miatt lemondott a többi egyházi és iskolai tisztségeiről is. Mint ígehirdetőről — diákköri emlékeim alapján — állíthatom, hogy dési gyülekezete a jó akusztikájú templomban valósággal csüngött ajkán prédikációi hallgatása közben. Igen nagy hatást tettek a gyülekezetre az úri imádság tételeinek magyarázatára hétről- hétre megtartott sorozatos prédikációi. Egyik tekintélyes egyházi írónk így jellemzi Vásárhelyi Boldizsárt, az ígehirdetőt: »Igehirdetésén világosan fel lehet ismerni azt a törekvést, hogy a modern világnézeti és társadalmi mozgalmak és fölfogások között megzavarodott városi embernek akar evangéliumi irányítást adni... Míg kortársainak javarésze vagy elmaradt a korától, vagy úgy élt abban, hogy elhagyta az evangéliumot, ő lankadatlan erővel kereste azt a középutat, amely a koreszme és az evangélium határán fut végig.« Végigtekintettünk Vásárhelyi Boldizsár csendes, de eredményekben gazdag életén. Most mondjunk el pár mozzanatot Vásárhelyi Boldizsárról, a nevelőről. A dési gyülekezetben az 1900-as évek derekán az volt a szokás, hogy a közönség az istentiszteletet befejezőének alatt vonult ki. Mikor az egyházi hatóság az új rendet bevezette, a közönség schogysem akarta megszokni azt. Vásárhelyi Boldizsár erre
