Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
6 és Bánkbánja címűt, székfoglaló értekezéséül az Akadémiában. Azonkívül ez időben is keres és talál alkalmat lírai szép költemények írásához. Tanári állása elnyerésével megvalósíthatja szíve vágyát, Szendrey Máriával való házasságát. Még abban a hónapban, hogy elnyeri kollégiumi tanári állását, 1858-ban nőül veszi forrón szeretett menyasszonyát és lehozza ide Kolozsvárra. A tanári állással lakást is kap a farkasutcai tanári lakások egyikében és pedig a 17—19. számú földszintes lakást kapja. Hát bizony ez a Gyulai-házaspárnak jutott lakás, mint általában a farkasutcai tanári lakások nem mindenben felelnek meg a mai igényeknek, követelményeknek, azonban, akik pályánk kezdetén bejuthattunk egyikébe ezeknek, boldogoknak éreztük magunkat, hogy megkaphattuk. Gyulai Pálék is jól találták benne magukat Schillerrel vallván: Raum ist in der kleinsten Hütte Für ein glücklich liebend Paar. (A gyengébbek kedvéért a német poéma Petőfi fordításában így hangzik : »Egy boldog szerelmi szívpár kis kunyhóban is megfér«) Szendrey Mária jól érzi magát a farkasutcai lakásában az ő kis »kéményseprője« mellett. (így becézi az urát testvéréhez, Szendrey Júliához írott leveleiben.) Hamar beletalálja magát új otthonába és egy csapásra meghódítja a farkasucai coetust, társaságot, amely rendszerint egy nagy családnak érzi magát s Szendrey Mária fiatalos derűjével, rendkívül kedves, mindenkit lekötelező modorával röviden központja lett a társaságnak. Elmondhatnók róla Madách Imre szavaival : a felmagasztosult női ideál volt. A farkasutcai lakásban élvezett csendes boldogság öröme csendül ki tanári szolgálata négy éve idejében szerzett költeményeiből, melyek mindenikének tárgya ifjú felesége iránt érzett mélységes szerelme. így az első: Szeress, édes Marim, mint eddig szerettél, Amint én szeretlek híven, hőn, igazán, Mindent elvesztettem, mindenem te lettél: Vigaszom, reményem, dicsőségem, hazám. Óh! lásd, karjaid közt sem hagy el a bánat: Óh hát még nélküled mi volna életem? Míg örök bánattal gyászolom hazámat, Enyhítsen szerelmed édes, egyetlenem! Majd, kis leánya születése után a Hazafelé című versben: Csillog a hold fényén a torony, Közel vagyok hozzád angyalom! Jöttömet nem sejted ugyebár ? De tudom, hű szíved mégis vár. Ringatod kis lányunk csendesen És atyjára gondolsz édesen. Óh én is csak rátok gondolok, Szivemben száz csókot ringatok.
