Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
7 Leghívebben tükrözteti vissza ez évek boldogságát a „Megelégedés“ című verse: Nem mondhatom szegénynek magamat, Adott a sors annyit amennyit adhat. Egy pohár bort, dalt, ifjúságot, Sok bajomhoz egy-két jó barátot. Kedves nőmnek, családomnak élek, Bút megosztok, örömöt cserélek. Az ősz haj sem hűti ki szivem még, Melegít majd ezer boldog emlék. Óh, édes nőm, ölelj meg, borulj rám, így alszunk a koporsó párnáján! Mintha csak érezte volna Gyulai, hogy csak igen rövid ideig lesz része ebben a boldogságban: rajongással szeretett felesége alig négy év után, hogy innen elmentek, házasságuk nyolcadik évében kolerában meghalt Budapesten. Házasságuk és a farkasutcai tanári lakásba való beköltözésük második évében, 1859-ben új örömük forrása nyílt Gyulaiék számára : a Gondviselés egy leánygyermekkel ajándékozta meg őket, majd a kolozsvári tanársága alatt kis fiacskájuk is született s így rövid időn boldog gyermekzaj töltötte meg a boltíves lakás szobáit. Az új családi örömök, családi gondok új hangokat szólaltattak meg a költő lantján: bájos, szép gyermekdalok szerzésére szolgáltak alkalmuk Bármilyen jól érzik is magukat itt nálunk mindaketten, Budapest rövid idő múlva visszacsábítja őket. Gyulai, bármenynyire szerették, megbecsülték itt a számottevő emberek, vágyott vissza ismét Budapestre, ami természetes is volt, hiszen érezte, hogy ott van az ő helye a magyar szellemi élet központjában, ahol együtt lehet barátaival, a magyar nemzeti életnek: a hozzá hasonló nagy alakjaival Deák Ferenccel, Arany Jánossal, Kemény Zsigmonddal s az Akadémia is rendes tagjául választja közben. Elhatározásához nagyban hozzájárult, hogy apósa, Szendrey Júlia leányának második tragikus házassága miattt sürgeti visszatérésüket, sőt házat is vásárol számukra. így történt aztán, hogy négy évi szolgálat után 1862-ben beadja tanári állásáról lemondását. Indokul hozza fel, hogy családi körülményei és másnemű körülmények is úgy kívánják, hogy Pestre költözzék, ahol szintén jórészt a protestáns iskola érdekeit fogja szolgálni. Lemondó levelében meleg szavakkal vesz búcsút az iskola elöljáróságától és tanártársaitól. »Az elöljáróság — mondja az elöljáróság jegyzőkönyve — sajnoson veszi tudtul Gyulai Pál atyánkfia lemondását. mert oly férfiú távozik, akiben az értelmes és buzgó tanárral a hazai tudományosság és irodalom elismert jelentőségű képviselője párosul. Távozása, — mondja tovább a jegyzőkönyv — veszteség az iskolára nézve és az elöljáróság teljes megelégedését fejezi ki tanári működése felett s kívánja, hogy távozó atyánkfia még sokáig és folyton növekedve munkálkodjék protestáns anyaszentegyházunk, nemzeti tudományosságunk, irodalmunk, érdekében\
