Református Kollégium, Kolozsvár, 1930,1931
50 József, (XVIII, század és a XIX. század eleje), Gyulai Pál, Fekete Mihály, Sámi László, Parádi Kálmán, Hegedűs István és Szász Károly (a mult század második felében). Intézetünkben végezték tanulmányaikat: Szilágyi Sándor. Gergely Sámuel (historikusok), Abonvi Árpád, Áprily Lajos, Rományik Sándor, Szabó Dezső és Kacsóh Pongrácz (írók). e) Iskolánk a XVIII, század közepéig a helybeli református egyházzal közös vezetés alatt állott (konzisztorium). Ezután az erdélyi református, egyházkerület magára vette a fenntartás kötelezettségét, megbízván a gazdasági és tudományos felügyelettel a kollégiumnak egy külön erre a célra választott testületét, az elöljáróságot. A fenntartók között legelső helyen áll a kálvinista társadalom. A kollégium soha sem volt annyira független helyzetben, hogy a hívek áldozatait nélkülözhette volna. Különösebb fejedelmi adományok nincsenek az alapító levelek között. Még a Báthori Gábor és a Bethlen Gábor-féle adományok sem biztosíthatták a kollégium fenntartását hosszabb időre. Egy emberöltő telt el, amíg az iskola megnyithatta kapuit a jelenlegi telken, amelyet 1022-ben nyert. A jelenlegi internátusnak a köveit is egy emberöltőn keresztül tudták csak összegyűjteni. Folytonos panaszkodások történnek a tanári karban fellépő gyakori változások miatt, mert a tanárok örömest hagyták oda a tanári pályát a jobban fizetett papi pálya kedvéért. Ebben a szorongatott gazdasági helyzetben az intézet csak úgy tudta végig megőrizni jó hírnevét, hogy tanárai az országos hagyományoknak megfelelően, külföldön végezték egyetemi tanulmányaikat. Az iskola csak a legnagyobb erőfeszítések és áldozatok árán tudott eleget tenni az idők folyton szaporodó követelményeinek valamint az állam által felállított követelményeknek. Évszázados küzdelmek után csak úgy tudta megőrizni biztos alapját az állami intézmények melletti, hogy fenntartását állam- szerződéses segéllyel biztosította. f) A tanulók legnagyobb létszáma a háború előtt 3 866/67- ben volt, mikor is 653 tanulója volt. legkevesebb tanulója 1884/85-ben volt, mikor csak 26Ó tanuló iratkozott be; a háború után 1923/24-ben volt a legnagyobb a tanulók száma 659, és 1929/3'0-ban a legkisebb, amikor 373 tanulója volt. g) Iskolánk kétszer állott közel az elpusztuláshoz, 1655- ben, mikor a Farkas utcai régi épület elégett, abban az időben, amikor még az 1603-as rombolásból származó romok nem voltak egészen restaurálva. Másodszor 1798-ban történt nagy szerencsétlenség, amikor egy hatalmas tűzvész áldozata lett.
