Református Kollégium, Kolozsvár, 1918
A) A főgimnázium és bennlakása. A kollégium elöljárósága. IN MEMÓRIÁM Dr. Török István Az 1918—19. év folyamán intézetünket súlyos csapások érték: az intézet nyugalmazott tanára és 15 éven át volt igazgatója Dr. Török István 1918. október 3-án Kolozsvárt 69 éves korában elhunyt. A megboldogult 1849. december 30-án született Kolozsvárt egyszerű földműves szülőktől, középiskolai tanulmányait intézetünkben végezte és 1877. február 1-én szerzett tanári oklevelet a történelmi és földrajzi szakból a kolozsvári egyetemen. 37 éven át volt református tanügyünknek nagyérdemű munkása. Tanítványai mindig hálásan fognak visszaemlékezni a szigorú, de atyai szeretettől áthatott bölcs férfiúra. 1876. szeptember 1-től 1877. junius 30-ig óraadó tanárunk, 1877. szeptember 1-től 1882. augusztus 31-ig helyettes tanárunk volt. 1882. szeptember 1-től 1908. október 1-én történt nyugdíjaztatásáig intézetünk rendes tanára volt és 15 évig igazgatója. Nyugalomba vonulása sem a pihenést jelentette számára, hanem a fokozottabb társadalmi munkát. Mint a függetlenségi-párt egyik oszlopos tagja nagy tevékenységet fejtett ki a függetlenségi eszmék fenntartása és terjesztése körül is. Elöljáróságunk elhunyta alkalmával gyász-ülést tartott, gyász- jelentést adott ki, temetésén testületileg vett részt, az emlékére tett kollégiumi alapítványhoz 300 koronával járult, részvétét a család előtt küldöttséggel fejezte ki, a sírnál pedig az intézet nevében Seprődi János tanár tartotta a következő búcsúbeszédet : „Hiába a szív minden bátorsága! Hiába a képzelet minden kitalálása! Hiába az ész minden okoskodása s a vallás minden vigasztalása ! Az emberi lélek borzongva áll a nyitott sír előtt s fájdalommal, nyugtalansággal telik meg, még akkor is, mikor ilyen egész, jól betöltött életnek a végét jelenti, minő a dr. Török Istváné volt. Mikor a ref. kollégium nevében búcsúzom tőle, hálás szívvel teszek vallomást az ő életének mintaszerű, példaadó erejéről. i*
