Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
Balogh Károly sírjánál. — Búcsúbeszéd. — A kollégium nevében elmondotta Tárkányi György tanár. Csak nehány szót még, a búcsúnak nehány szavát, mielőtt átadnék a földnek, ami a földből vétetek. Nehány szót még csupán, itt a hóborította néma sírok között, a halál fagyos birodalmában, a nyitott sír mellett, ahonnan nincs visszatérés, ahova nem hat fel a köznapi élet lármája, tülekedése, zaja, ahol kiegyenlítődnek, elsimúlnak mind, ha még oly élesek voltak is, az ellentétek. Hadd tesszük itt a vallomást, hogy Balogh Károly halálával egy munkás, tartalmas élet jutott el véghatárához, s egy küzdelmes, munkás ember élete volt a Balogh Károly élete a zsenge gyermekkortól kezdve, hogy a megdicsőült a reábízott tálentumokkal híven sáfárkodott s helyét, hova a Gondviselő kegyelme állította, küzdve a test erőtlenségével is, mindvégig híven, emberül betöltötte. Szolgálta, feledve a pálya töviseit, egész lélekkel, odaadással a tanítás, nevelés ügyét; féltő gonddal, szeretettel munkálkodott a gondjaira bízott ifjúság lelkének nemes eszményekkel, kötelességérzéssel való betöltésén s mint a klasszika-filologia tanára meg nem lankadó buzgalommal kereste egy letűnt világ, Hellas és Róma elomló romjai közt, ami bennük örökértékü, hogy átültesse tanítványai szivébe és hogy e kincsekkel a felnövekvő ifjú nemzedék szívben jó, lélekben nemes legyen. Lelkesedéssel szolgálta a tanítás és nevelés ügyét és e szolgálattal nemzete, hazája fejlődésének, előhaladásának, nagyságának, dicsőségének ügyét és munkált azoknak az erényeknek a fejlesztésén, ápolásán, amelyek nemzetünk most folyó élet- és halálharcában olyan dús tenyészetben termették a bátorság, az önfeláldozás, elszántság gyümölcseit. Kiváló képességeit, nemes buzgalmát jutalmazandó kartársai bizalma az Alma Mater kormányzó székébe emelte, hogy beteljesüljön élete legszebb álma, legfőbb óhajtása. És ő erős elhatározásokkal, nagy tervekkel vetette kezét a munkára, a reá váró nagy feladatok, szent kötelességek teljesítésére: ám az erős akarat nem tudta leküzdeni a test erőtlenségét; mindjárt a munka kezdetén megroskadt a súlyos kórtól, meg kellett válnia, — melyhez any- nyira hozzá nőtt a lelke, — az Alma Mater szolgálatától. Égő fájdalmakkal, sajgó szívvel hajolt meg a megváltozhatatlan — 26 —
