Református Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 27 előtt s keresett új munkamezőt, hogy foglalkozást találjon nyugtot nem ismerő lelkének.

Aztán ime, eljött, itt van az éjszaka, amikor többé nem munkálkodhatik. És mi, munkatársai az Alma Mater nevében s megbízásából letesszük sírjára az elismerés koszorúját és egyben a vallomást, hogy hű és igaz munkása volt az Alma Maternek, méltó utóda az Apáczai Cseri Jánosoknak, Méheseknek, Sámiknak, a nagy elődök alapos tudásával, lelkesedésével, kötelességérzésével, aki értékes szolgálatával fényt, tekintélyt igyekezett szerezni az intézetnek.

A kollégium évkönyvei meg fogják őrizni híven értékes szolgálatai, hasznos munkája emlékét. Ám a hideg betűknél sokkal maradandóbb lesz az az emlék, amelyet a lelkekben hagyott s amely élni fog nemzedékeken át mint a komoly tudás, kötelességérzés, vasszorgalom mintaképe.

Amikor porait átadjuk a hideg földnek, hisszük, hogy lelke ott jár már az örökkévalóság boldog téréin, a hívek, igazak jutalmával, az örök élet hervadhatatlan koronájával.

E hitben hadd búcsúzunk el tőled, Balogh Károly! Hasznos, értékes volt életed ; legyen boldog, dicsőséges feltámadásod! Pihenj békén, Isten veled!