Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
- 17 Dr. Kálmán János sírjánál. — Búcsúbeszéd. — A kollégium nevében mondotta Kovács Dezső igazgató. A végbúcsú szomorú szavaival ez immár elhanyatló gyászévben másodszor állunk itt a temetőkertben. Dr. Incze Béni sírján még alig száradtak el a koszorúk és ime ismét ide rendelt bennünket az Isten akarata új búcsúzóra. És mi sebzett szívvel, de ebben a szent kiíürkészheteflen akaratban való megnyugvással, a jövő életben vetett rendületlen hittel állunk itt sírod partján, szeretett pályatársunk, kedves feledhetetlen jó barátunk! És mielőtt boldog uladra elbocsátanók néma hajódat, e koposót, visszatartunk búcsúszavainkkal a gyászoló kollégium nevében. Az ultimum vale szomorú joga minket illet meg, akik családodon kívül a legtöbbet vesztünk eltávozásoddal. Szólok hozzád nevében annak az ősi intézménynek, amelynek gyászoló falai a lombtalan fákon át ide tekintenek, hogy elmondjam szivünk parancsa szerint, hogy ha éreztük és tudtuk munkás és tiszta életednek nagy értékét ott: a búcsúzásnak ebben az órájában sokszorosan érezzük, hogy mit veszít halálodban a kolozsvári református kollégium. Annak a 350 évnek története, amely egy szempillantásnak látszik itt, az örökkévalóságnak e partján, de nemzedékek hosszú sorának életét jelenti oda túl, ahol az élet árja forr, annak a 350 esztendőnek története, amely elmúlt a kollégium felett, azt hirdeti, hogy nem a falak és nem csupán a fundációk teszik nagyokká az intézményeket, hanem a lelkek, amelyeknek tüze azokban ég. Te a kisvárosi kovácsmester egyszerű, istenfélő házából érintetlen s szűzi tisztaságban hoztál keresztyén és magyar lelket a lélekhez, amelynek ama szeretett falak között a századok századain keresztül minden időben munkálkodnia kell. Míg elméd fényével mélyen behatoltál egy elmúlt világ ragyogó titkaiba s onnan a lélek igazi kincseiül hoztad fel mindazt, amivel az elmét élesíteni, a szivet nemesíteni, az akaratot acélosítani kell, s e kincsekkel dúsan megrakva jöttél és adtad azokat a tégedet felnevelt alma maternek ; míg fényes tudásod elismeréséül osztályrészedül jutottak a királyi kitüntetés ragyogó gyémántjai: szereztél kincseket magadnak, melyeknek fénye ragyogóbb a királyi gyémántok fényé2
